- 4. TÉTEL - Magyarország az I. Világháború után az 1920-as években

1.  Magyarország a központi hatalmak oldalán vett részt az L Világháborúban. Németország, Osztrák-
Magyar-monarchia és Olaszország oldalán. Az olasz és a Keleti fronton harcoltak csapataink, végül a Piave-folyónáI 1918. októberében döntő vereséget szenvedtek. 1918. november 3-án fegyverszünetet kötöttünk Padovában. Ezzel az Osztrák-Magyar-Monarchia felbomlott. November 13-án aláírtuk Belgrádban a katonai egyezményt, így a határokat is megállapították. November 16-án kikiáltották a Népköztársaságot.


2. Károlyi Mihály lett a miniszterelnök, később köztársasági elnök. Lemondása után Tanácsköztársaság lesz 1919. március 21.- augusztus 1-ig. A Tanácsköztársaság bukása után rövidebb és hosszabb ideig alakulnak meg polgári kormányok. Ezek közül a Huszár kormány feladata lesz a választások kiírása és megtartása, így 1920.március 1-től Horthy Miklóst kormányzóvá választották.

3. 1920. június 4-én Trianonban aláírtuk a békeszerződést. A trianoni békeszerződés területi rendelkezései:
- Csehszlovákiához került a Csallóköz, a Felvidék valamint a Kárpátalja is.

- Romániához Erdély kerül a Székelyfölddel együtt,(Kolozsvár, Temesvár, Csíkszereda), valamint a Bánság keleti része (Temesvár és környéke)

- Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz kerül a Bánság nyugati része, a Bácska-vidéke és a Muraköz.

- Ausztriához kerül: Burgenland.(Várvidék).
Sopron ügyében népszavazást rendelnek el, így Sopron és környéke Magyarországhoz tartozik.

Magyarország elvesztette területének 2/3-át, így a területe: 93 000 négyzetkilométer lett.
Lakosságának több mint a felét vesztette el, így több mint hárommillió magyar került a határon kívül.
Összefüggően a Felvidéken kb. egymillió, Erdélyben kb. kétmillió magyar élt.
Magyarország saját magával határos nemzetállammá vált. Magyarság kb. 92%-a él az országban.
A békediktátum az országhatárok megvonása során gyakran nem követte a nyelvi vagy nemzetiségi határokat, így sok esetben egységes tömbben élő magyar lakosságú területeket is elcsatoltak.

4. Gazdasági következmények:
Az erdők 80%-át, a mezőgazdasági termelés vonatkozásában: termőföldnek a 62%-át, a kukorica termés 70%-át, Búzatermésnek 50%-át, Sertés, szarvasmarha állománynak a 30-40%-át elvesztettük. Ipari termelés vonatkozásában: Nyersanyagforrások közül főleg a vasérc készleteink több, mint 90%- át vesztettük el. A Salgótarjáni medencében megmaradt a szénbányászat, de Csehszlovákiához került
a vasérc bányászat. Nehézipari termelésünk jelentősen visszaesik: vas és fémipar 40%-al, a gépipar 60%-al, az építőipar 50%-al esett vissza. A könnyűipar vonatkozásában: a textilipar 30%-al, a bőripar 20%-al, a faipar és a papíripar több mint 40%-al esett vissza. Élelmiszeriparban átlagosan 30-40% közé tehető a visszaesés, a legtöbb a cukortermelésben.
Az arany és a rézbányákat is elvették. Az ipartelepek több mint 50%-a is a környező országokba került, és barnaszén termelésünknek is csak a 70%-a maradt meg.
Összességében a gyáripari termelésben közel 50%-os visszaesés figyelhető meg.
A vasúthálózat jelentős mértékben széthullott, több mint 60%-a szomszédos országok területére került (nem épülhetett Magyarországon vasút egynél több sínpárral), ugyan így a kiépített utakra is igaz ez. (Arad, Nagyvárad, Szatmárnémeti vasútvonalat elvették, és a Románoknak adták, ugyan így jártunk Komárom és Kassa környékén is, az pedig Csehszlovákiához került.)
Árvízvédelmi problémák merültek fel. Környezetvédelmi gondok is megjelentek.
Nagyvárosok elvesztették vonzáskörzetüket, funkcióváltásra is sor került. Pl.: ipari városból kulturális város lett. Az egységes birodalmi piac felbomlott. A gazdasági szerkezetét át kellett alakítani. Gazdasági széttagoltság következett be.
A hitel és bankintézeteknek a 67%-a került a határon kívülre, Romániának és Jugoszláviának részt kellett vállalnia Magyarország anyagi tartozásainak rendezésében, a fennhatóságok alá került területek miatt.
Magyarország azokról az Európán kívüli területi előjogokról is lemondott, amelyek a korábbi Osztrák- Magyar Monarchiában is a területéhez tartoztak. Az elcsatolt területeken az új kormányok megbízhatatlannak tartották a korábbi többnyire magyar nemzetiségű értelmiségi, hivatalnoki réteget, és sokukat elbocsájtották. Jelentős részük az 1920-as években Magyarországra települt át, ahol komoly mérkőzések után is csak részben találtak munkát.
Vám nélküli kereskedelem megszűnt, vámhatárok jöttek létre, és Magyarország külkereskedelemre utalt országgá vált. A behozatal szempontjából jelentősen nőtt a nyersanyagok, a félkész termékek és alkatrészek importja, és kisebb mértékben nőtt a gépek, szállítóeszközök és egyéb beruházási anyagoké. A kivétel szempontjából továbbra is élelmiszeripari termékeket, élő állatot, és
élelmiszereket tudtunk exportálni. Gazdasági szempontból azonban a legnagyobb csapást, az egységes birodalmi piac szétesése jelentette, ami nemcsak hazánkat, de az új államokat is kedvezőtlenül érintette. A gazdasági széttagoltság az egész térség fejlődését visszavetette. Megszűnt a jelentős piac, a tőke és a munkaerő
szabad áramlása. A problémát fokozta, hogy az utódállamok mindegyike az önálló és gyakran az önellátó gazdaság létrehozásával kívánta megerősíteni önmagát. Az elzárkózást fokozták a politikai ellentétek is: 1920-21-ben Csehszlovákia, Jugoszlávia, és majd Románia részvételével létre jött a kisantant, amely akadályozta külkereskedelmi lehetőségeinket is. Így a politikai helyzet is egyre feszültebbé vált.
Budapest lett a nagyközpont, és minden gazdasági terület a vonzáskörzetébe került. Így egészségtelen irányba mozdult el a magyar településhálózat fejlődése.
1920. Március 1-től Horthy Miklós lesz a kormányzó, az államforma Király nélküli királyság lesz, és a király IV. Károly lemondott a hatalomról, de csak formálisan, ezért 1921-ben 2x is visszatért, de 1921. novemberében megtörténik a Habsburg-ház trónfosztása, így az államforma egészen 1946-ig marad.
Bethlen István lesz a miniszterelnök 1921-31-ig, és erre az időre tehető a konszolidációs időszak gazdasági szempontból is.
Gazdasági konszolidáció intézkedései: át kellett alakítanunk az ipari termelés szerkezetét a fent említett nyersanyag veszteségek miatt. Így 43 új gyárat tudtunk alapítani, ezeknek a nagy része a textil, valamint a könnyűiparban és a vegyiparban valamint a elektrotechnikai eszközök valamint a gépgyártásban és a közlekedési eszközök gyártásában vált jelentőssé. A túlméretezetté vált iparban
sok volt a budapesti malom, ezért ezek számát csökkenteni kellett, de a konzervgyártást fejlesztettük különösen azért, mert jelentősen nőtt a zöldség és gyümölcstermesztés is. 1926-ig jelentős csökkenés van az állattenyésztésben, főleg a gabonatermelésben is visszaesés mutatkozik, mert értékesítési gondjaink vannak, majd mérsékelt konjunktúra jellemző.
Kezdetben inflációs politikát alkalmaztad, de ez veszélyes volt, mert csökkent a fizetőképes kereslet és a bérből élők nyomorba süllyedhettek, de sikerült külföldi tőkét bevonni, és jelentős népszövetségi kölcsönt is kaptunk (1924-től) Majd 1925-26-an az országunk gazdasági ellenőrzése is megszűnik, és 1927-től bevezették az új valutát, a Pengőt. Hitelt nyújtottak a mezőgazdaság modernizálásához,
gépesítéséhez is.
Ki kell emelni a villamosítást, a hanglemez gyártást, a rádiótechnikát és a telefonközpont automatizálását. Mérsékelt növekedés van az építőiparban, a vegyiparban, a gépgyártásban, a vas és fémiparban, átlagban 30%-os 1929-re. A bérek is növekednek, különösen a nyomdaipari munkások és a gépipari munkások vonatkozásában, a köztisztviselők bérét is emelté, így a középrétegek
biztonságba kerültek.
A foglalkoztatottak arányában is főleg a kereskedelemben és a közlekedésben dolgozók aránya a legjelentősebb. A legfontosabb kiemelni az infrastruktúra fejlődését, ide tartozik a turizmus fejlődése, pl.: a Lillafüredi palotaszálló, csepeli szabadkikötő, , Budapest-Hegyeshalom vasútvonal villamosítása.
Kulturális intézkedések: jelentős a kulturális fejlődés, iskolák épülnek (pl. gazdasági iskola, Csapó Dániel 1929-ben), Egyetemi városok lesznek, általános iskolák száma is jelentős lesz, kórházak, kutatóintézetek épülnek, könyvtárak, kulturális intézmények, művelődési házak, jelentős lesz az újságok, folyóiratok, valamint a könyvek kiadása is.
Szociális intézkedések: Nyugdíj, TB, Egészségügyi ellátás bevezetése, lakáshoz való jutás megkönnyítése, táppénz bevezetése.
1920-as években a gazdaság stabilizálódott, az ország számos területen a békeszerződés hátrányai ellenére túlszárnyalta az utolsó békeév 1913 eredményeit.