1950-re, az első 5 éves terv indulásárnak idejére az ország újjáépítése jórészt befejeződött. Budapesten ugyan még lehetett találni romkárokat, de a vasút, a bányászat, az ipar, a mezőgazdaság termelése elérte, sőt némely területen meghaladta a háború előtti szintet. A feszített iparosítási program és az egyoldalú nehézipari fejlesztés- központúság miatt azonban elhanyagolták a mezőgazdaság , de még a könnyűipari ágazatok fejlesztését is. 1949-től rendszeressé váltak a „békekölcsön” jegyzések, amelyek során a dolgozók fizetésüknek általában 10%-t önkéntesen „kölcsönadták” az államnak, amely azt 20 év alatt fizette vissza. A termelés és a kereskedelem helyére lépő elosztást kötelező tervszámokra épülő utasítások szabályozták. Az állami tulajdon mindent elsöprő túlsúlyát mutatja, hogy a kisiparosok száma az 1949-es 360 ezerről 1953-ra 50 ezerre, a kiskereskedőké 100 ezerről 3 ezerre csökkent. Ez a tény mélypontra csökkentette a szolgáltatások színvonalát, lesüllyesztette a kereskedelmet, és a fogyasztót az állami szektor kiszolgáltatottjává tette.
Az országban továbbra is szovjet katonai megszállás volt jellemző, a nemzetközi „hidegháborús” légkör és helyzet sem enyhült, sőt a koreai háború miatt egyre feszültebbé vált a viszony a két szuperhatalom a Szovjetunió és USA között.
Az ötvenes évek nagy vesztese a parasztság volt. Mivel a parasztok nem hajlottak arra, hogy önszántukból belépjenek a termelő szövetkezetbe, velük szemben elsősorban a gazdasági kényszer eszközét alkalmazták. Bevezették a kötelező beszolgáltatás rendszerét. Ha a (parasztság) parasztember a beadási kötelezettséget nem teljesítette végrehajtók jelentek meg nála, akik elvittek mindent, amit a házban találtak. (ebből az időből származik a „lesöpört padlás” kifejezés, ami arra utal: a végrehajtók még a padláson szétszórt búzaszemeket is elvitték).
Azokat a személyeket, akik a TSZ-be vagy az Állami gazdaságokba nem léptek be, vagy ellenezték a Rákosi rendszer intézkedéseit, „kuláklistára” vették, és elítélték őket, majd ezt követően internálták, vagyis munkatáborokba vitték őket, pl. híresebb munkatáborok: Recsk, Hortobágy, Oroszlány.
1949-től politikai „ koncepciós perek” zajlottak, ezeknek a lényege, hogy a párt ellenzéktől valamint a népszerű vezetőktől szabadultak meg, ill. őket ítélték el.
Ezek a perek un.” kirakat perek”, mert már előre megvolt az ítélet, és a vádeljárásnak a forgatókönyve is, és csak olyan tanúkat hallgattak ki, akik egyértelműen a vádlott ellen vallottak. A leghíresebb per volt 1949-ben Rajk László, a korábbi belügyminiszter és társainak a pere. Rajk és a többiek Rákosi személyes hatalmának kiépítésében estek áldozatul, amihez Rákosi a Szovjet – Jugoszláv viszony megromlását használta fel ürügyként. A Rajk ügy világosan jelezte a terror általánossá válását, ugyanakkor éppen a Rajk- ügy volt az, amely megrendítette a párttagság önbizalmát. A terror azonban nem maradt a párton belül, az osztályellenségnek tekintett személyeket 1950-51-ben tömegesen deportálták, és börtönözték be, ezek végrehajtásában döntő szerepet töltött be az ÁVH, vagyis az Államvédelmi Hatóság, vagy a köznép körében elnevezett „ÁVÓ”, amely a párt szűk vezető rétegének közvetlen utasításait, parancsait hajtotta végre. 1950-től személyi kultusz alakult ki, vagyis egy szűk vezető réteg kezébe került a hatalom: Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály, Révai József voltak a jelentősebb vezetők. 1952-ben Rákosi Mátyás miniszterelnök is lett, így a végrehajtó hatalom is a kezébe került.
Társadalmi változás és életmód az 1950-es évek elején:
A modern technika hiányát a nagy számban rendelkezésre álló olcsó munkaerő pótolta. Ha nem is jól fizetett, de valamilyen munkát mindenki talált magának, még az alacsonyan képzettek, vagy a képzettség nélküliek is. Az ötéves terv során több mint 1000 faluba jutott el a villany, ami gyökeresen átalakította a falusi lakosság életét. Nyomában megjelent a mozi és a rádió. Elsősorban a városokban nőttek a lakosság kulturális igényei. A bemutatott darabok egy része propaganda célokat szolgált. Általánossá vált az üzemi étkeztetés, amelyek keretében az emberek többsége legalább napjában egyszer olcsón meleg ételhez jutott. Kiépült a gyermekétkeztetés hálózata is. A városi közlekedés, az állami támogatás (dotáció) hatására rendkívül olcsóvá, mindenki által igénybe vehetővé vált. Megkezdődött a budapesti metró építése. Az egészségügyi helyzet jelentősen javult. Ebben nagy szerepet játszott az új gyógyszerek, mindenekelőtt az antibiotikumok megjelenése. Az általános ingyenes orvosi ellátás következtében jelentősen csökkent a csecsemőhalandóság. Az iparban, a közlekedésben, a kereskedelemben és a hivatalokban teljes körben bevezették a dolgozók nyugdíját, ennek összege azonban csekély volt. Ekkor épült ki a vállalati üdülők rendszere. Ekkor terjedt el a szakszervezeti és a gyakorlatilag ingyen nyaralás a Balatonon, a Dunakanyarban és a hegyekben. Valódi tömegsport bontakozott ki: százezrek vettek részt a különböző testedző mozgalmakban. Az 1952-es helsinki olimpián a magyar csapat 16 aranyérmet szerzett és a nemzetek ranglistáján a harmadik helyre került. 1953-ban épültek fel a budapesti népstadionok. A sportsikereket is (pl: az angolok elleni 6-3, illetve az „aranycsapat” kiváló szereplése) kisajátították, vagyis a politika sikereként hangsúlyozták.
1953-ban Rákosit leváltották, és Nagy Imre lett a miniszterelnök. (a szovjetvezetés befolyásolta ezt a helyzetet, mert 1953 márc. 5-én meghalt Sztálin.).
Az országban továbbra is szovjet katonai megszállás volt jellemző, a nemzetközi „hidegháborús” légkör és helyzet sem enyhült, sőt a koreai háború miatt egyre feszültebbé vált a viszony a két szuperhatalom a Szovjetunió és USA között.
Az ötvenes évek nagy vesztese a parasztság volt. Mivel a parasztok nem hajlottak arra, hogy önszántukból belépjenek a termelő szövetkezetbe, velük szemben elsősorban a gazdasági kényszer eszközét alkalmazták. Bevezették a kötelező beszolgáltatás rendszerét. Ha a (parasztság) parasztember a beadási kötelezettséget nem teljesítette végrehajtók jelentek meg nála, akik elvittek mindent, amit a házban találtak. (ebből az időből származik a „lesöpört padlás” kifejezés, ami arra utal: a végrehajtók még a padláson szétszórt búzaszemeket is elvitték).
Azokat a személyeket, akik a TSZ-be vagy az Állami gazdaságokba nem léptek be, vagy ellenezték a Rákosi rendszer intézkedéseit, „kuláklistára” vették, és elítélték őket, majd ezt követően internálták, vagyis munkatáborokba vitték őket, pl. híresebb munkatáborok: Recsk, Hortobágy, Oroszlány.
1949-től politikai „ koncepciós perek” zajlottak, ezeknek a lényege, hogy a párt ellenzéktől valamint a népszerű vezetőktől szabadultak meg, ill. őket ítélték el.
Ezek a perek un.” kirakat perek”, mert már előre megvolt az ítélet, és a vádeljárásnak a forgatókönyve is, és csak olyan tanúkat hallgattak ki, akik egyértelműen a vádlott ellen vallottak. A leghíresebb per volt 1949-ben Rajk László, a korábbi belügyminiszter és társainak a pere. Rajk és a többiek Rákosi személyes hatalmának kiépítésében estek áldozatul, amihez Rákosi a Szovjet – Jugoszláv viszony megromlását használta fel ürügyként. A Rajk ügy világosan jelezte a terror általánossá válását, ugyanakkor éppen a Rajk- ügy volt az, amely megrendítette a párttagság önbizalmát. A terror azonban nem maradt a párton belül, az osztályellenségnek tekintett személyeket 1950-51-ben tömegesen deportálták, és börtönözték be, ezek végrehajtásában döntő szerepet töltött be az ÁVH, vagyis az Államvédelmi Hatóság, vagy a köznép körében elnevezett „ÁVÓ”, amely a párt szűk vezető rétegének közvetlen utasításait, parancsait hajtotta végre. 1950-től személyi kultusz alakult ki, vagyis egy szűk vezető réteg kezébe került a hatalom: Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály, Révai József voltak a jelentősebb vezetők. 1952-ben Rákosi Mátyás miniszterelnök is lett, így a végrehajtó hatalom is a kezébe került.
Társadalmi változás és életmód az 1950-es évek elején:
A modern technika hiányát a nagy számban rendelkezésre álló olcsó munkaerő pótolta. Ha nem is jól fizetett, de valamilyen munkát mindenki talált magának, még az alacsonyan képzettek, vagy a képzettség nélküliek is. Az ötéves terv során több mint 1000 faluba jutott el a villany, ami gyökeresen átalakította a falusi lakosság életét. Nyomában megjelent a mozi és a rádió. Elsősorban a városokban nőttek a lakosság kulturális igényei. A bemutatott darabok egy része propaganda célokat szolgált. Általánossá vált az üzemi étkeztetés, amelyek keretében az emberek többsége legalább napjában egyszer olcsón meleg ételhez jutott. Kiépült a gyermekétkeztetés hálózata is. A városi közlekedés, az állami támogatás (dotáció) hatására rendkívül olcsóvá, mindenki által igénybe vehetővé vált. Megkezdődött a budapesti metró építése. Az egészségügyi helyzet jelentősen javult. Ebben nagy szerepet játszott az új gyógyszerek, mindenekelőtt az antibiotikumok megjelenése. Az általános ingyenes orvosi ellátás következtében jelentősen csökkent a csecsemőhalandóság. Az iparban, a közlekedésben, a kereskedelemben és a hivatalokban teljes körben bevezették a dolgozók nyugdíját, ennek összege azonban csekély volt. Ekkor épült ki a vállalati üdülők rendszere. Ekkor terjedt el a szakszervezeti és a gyakorlatilag ingyen nyaralás a Balatonon, a Dunakanyarban és a hegyekben. Valódi tömegsport bontakozott ki: százezrek vettek részt a különböző testedző mozgalmakban. Az 1952-es helsinki olimpián a magyar csapat 16 aranyérmet szerzett és a nemzetek ranglistáján a harmadik helyre került. 1953-ban épültek fel a budapesti népstadionok. A sportsikereket is (pl: az angolok elleni 6-3, illetve az „aranycsapat” kiváló szereplése) kisajátították, vagyis a politika sikereként hangsúlyozták.
1953-ban Rákosit leváltották, és Nagy Imre lett a miniszterelnök. (a szovjetvezetés befolyásolta ezt a helyzetet, mert 1953 márc. 5-én meghalt Sztálin.).
Nagy Imre új reformokat vezetett be: megszüntette az internálásokat, fokozatosan megkezdte a munkatáborok felszámolását, a koncepciós perek megszüntetését, az ÁVH átalakítását, sőt elhatározta a felszámolását is. Lehetővé tett, hogy a mezőgazdaság kollektivizálása, vagyis a TSZ-ekbe történő belépés ne legyen kötelező, sőt ki is lehetett lépni, és hangsúlyozták az önkéntességet, és a „kuláklistát” is megszüntették. A nehézipar erőltetett fejlesztése („Magyarország a vas és acél országa legyen”) nem valósulhatott meg az ötéves terv alapján, ezért ezt a tervet átalakították, sőt jelentős mértékben módosították, és fokozatosabbá tették, és így a nehézipart nem egyoldalúan fejlesztették, hanem a többi iparág fejlesztésére is fokozatosan sor került. A bizalmatlan légkört Nagy Imre próbálta felszámolni, de ez kevés sikerrel járt, és továbbra is a rettegés, és a félelemkeltés volt jellemző, amely légkör jelentős mértékben hozzájárult majd a forradalom kitöréséhez. A politikai és gazdasági válság 1952-ben majd 54-ben is eléggé a mélyponton volt, ezt jelezte a különböző politikai csoportok megélénkülése, pl. a Petőfi Kör, és a Írószövetség működése is.
1956-os forradalom és szabadságharc:
1955-ben Rákosi visszatér, Nagy Imrét leváltják, kizárják a pártból. Az elégedetlenség nagy, ezt jelzi, hogy 1956 nyarán Rákosi kénytelen lemondani, Gerő Ernő vette át a helyét, Lengyelországban felkelések voltak, majd 1956. okt. 6-án volt Rajk László és társai újratemetése, ahol 100 000 fős tömeg jelent meg, ez tömegtüntetésnek is megfelelt. Okt. 23-ára az egyetemisták tömegtüntetést szerveznek, 16 pontot foglalnak össze. Ebben az állam önállóságát, szovjetek kivonulását, többpárti választást, új kormányt Nagy Imre vezetésével, Kossuth címer visszaállítását követelik. Márc.15 legyen nemzeti ünnepnap, okt. 6. pedig nemzeti gyásznap.
1956-os forradalom és szabadságharc:
1955-ben Rákosi visszatér, Nagy Imrét leváltják, kizárják a pártból. Az elégedetlenség nagy, ezt jelzi, hogy 1956 nyarán Rákosi kénytelen lemondani, Gerő Ernő vette át a helyét, Lengyelországban felkelések voltak, majd 1956. okt. 6-án volt Rajk László és társai újratemetése, ahol 100 000 fős tömeg jelent meg, ez tömegtüntetésnek is megfelelt. Okt. 23-ára az egyetemisták tömegtüntetést szerveznek, 16 pontot foglalnak össze. Ebben az állam önállóságát, szovjetek kivonulását, többpárti választást, új kormányt Nagy Imre vezetésével, Kossuth címer visszaállítását követelik. Márc.15 legyen nemzeti ünnepnap, okt. 6. pedig nemzeti gyásznap.
Tehát a felkelők október 23-án, keddi napon a Petőfi szobortól a Bem térre mennek, majd az Országházhoz közel 200000 ezres tömeg vonult, és Nagy Imrét követeli, Nagy Imre beszéde nem elégíti ki őket. Fegyvereket szereznek, majd elmennek a rádióhoz. Itt felolvassák a 16 pontot. Gerő Ernő rádiós beszéde még jobban felbőszítette őket, ezért ledöntik a zsarnokság jelképét, a Sztálin szobrot, és a rádiót ostromolják. Ez fegyveres felkeléssé alakul. Nagy Imre a kormány élére kerül. Gerő katonai segítséget kér a szovjetektől, okt. 24-én tankcsapatok indulnak, összecsapás: (Korvin köznél, Széna térnél.) Okt. 25-én parlamenti sortűz, ÁVH alakulatok lőnek a tüntetőkre, rengeteg a halott. Tüntetések vidéki városokban, a párt az egészet ellenforradalomnak ítéli. Fegyverletételt, amnesztiát ígér. Okt. 28-án Nagy Imre demokratikus mozgalomról, és forradalomról beszélt, és elismerte a forradalom követeléseit. Bejelenti az ÁVH megszüntetését, Kossuth címer visszaállítását, a több pártrendszer visszaállítását. Okt. 30-31-én MDP kinyilvánítja Magyarország semlegességét, vagyis a Varsói szerződésből való kilépést. Ugyanekkor tragikus események történtek a Köztársaság Téren, a pártszékház ostrománál, rengeteg halott és nehezen sikerült elfoglalni a pártszékházat, és az ÁVH-t, vagy gyűlölt ÁVÓ-sokat feloszlatták. Nov. 1-től MSZMP lesz. Nov. 3-án szociális kormány. A nyugat a szuezi válsággal van elfoglalva. A szovjetvezetés nem tűri a rendszerváltást, másodszor is fegyverrel avatkozik be. Nov. 4-től általános, koncentrált szovjet támadás, és 1 hét alatt leverik a szabadságharcot. Nagy Imre és a kormánytagok elmenekülnek, Jugoszláv követségbe, Kádár János alapít kormányt, többpártrendszer megszűnik.
Nemzetközi háttér:
- Az 1956. októberi magyar forradalomnak szembe kellett néznie a szovjet katonai beavatkozással. A szovjet intervenció idején sokan reménykedtek abban, hogy az USA és a nyugati hatalmak fellépése megállásra készteti Moszkvát. Moszkvában joggal tartottak attól, hogy az egész térségben meginog a kommunizmus. Moszkva beavatkozást fontolgatott, ám Lengyelországban a hatalomra került Gomulka képes volt lecsendesíteni a tömegmozgalmakat, s így megindult a békés konszolidáció. Magyarországon viszont fegyveres összetűzésekre került sor, és a Nagy Imre vezette kormány képtelen volt úrrá lenni a helyzeten. Hruscsov a helyzet mérlegelése után úgy döntött, hogy elkerülhetetlen a magyarországi beavatkozás, s ehhez a többi szocialista ország támogatását is megszerezte. A nyugatot ekkor a szuezi válság tartotta izgalomban. Ettől függetlenül az USA az adott katonai viszonyok között nem látott lehetőségeket a magyarországi beavatkozásra, mivel ezzel egy világháborút kockáztatott volna meg.
Kifejtés, kiegészítés:
- Sztálin halála (1953) után a Szovjetunióban megindul a politikai kiigazítás. A „hidegháborús” légkörben enyhülési tényezők kerültek előtérbe, és Hruscsov sürgetésére a kommunista szövetségeknél is változások indultak meg. Magyarországon Nagy Imre lett a miniszterelnök, (1953-1955), aki a gazdaság terén az életszínvonal növelésére és egy arányosabb gazdasági szerkezet kialakítására helyezte a hangsúlyt, miközben szakított a terror és a személyi kultusz gyakorlatával. Az új politikát nagy társadalmi várakozás kísérte. 1955-ben azonban Rákosi elérte Nagy Imre leváltását, majd a pártból való kizárását is. A reformok azonban már visszafordíthatatlanok voltak, mivel megindult a spontán társadalmi szerveződés.
- A baloldali értelmiség önszerveződését (Írószövetség, egyetemista ifjúság) már Nagy Imre lemondatása sem tudta megállítani. A hatalom elbizonytalanodott, Rákosinak már nem volt elég befolyása a teljes visszarendeződéshez. 1956 nyarán a Petőfi Kör rendezvényeit már hatalmas közérdeklődés kísérte. Rajk László újratemetése, a lengyelországi tüntetések azután felgyorsították az eseményeket. 1956. okt. 16-án megalakult Szegeden a független ifjúsági szervezet.
Okt. 22-én budapesti egyetemisták megfogalmazták azt a 16 pontos követelésüket, amely mellett másnap felvonulást szerveztek. Ez a felvonulás vált az okt. 23-i forradalmi események gyújtópontjává.Nemzetközi háttér:
- Az 1956. októberi magyar forradalomnak szembe kellett néznie a szovjet katonai beavatkozással. A szovjet intervenció idején sokan reménykedtek abban, hogy az USA és a nyugati hatalmak fellépése megállásra készteti Moszkvát. Moszkvában joggal tartottak attól, hogy az egész térségben meginog a kommunizmus. Moszkva beavatkozást fontolgatott, ám Lengyelországban a hatalomra került Gomulka képes volt lecsendesíteni a tömegmozgalmakat, s így megindult a békés konszolidáció. Magyarországon viszont fegyveres összetűzésekre került sor, és a Nagy Imre vezette kormány képtelen volt úrrá lenni a helyzeten. Hruscsov a helyzet mérlegelése után úgy döntött, hogy elkerülhetetlen a magyarországi beavatkozás, s ehhez a többi szocialista ország támogatását is megszerezte. A nyugatot ekkor a szuezi válság tartotta izgalomban. Ettől függetlenül az USA az adott katonai viszonyok között nem látott lehetőségeket a magyarországi beavatkozásra, mivel ezzel egy világháborút kockáztatott volna meg.
Kifejtés, kiegészítés:
- Sztálin halála (1953) után a Szovjetunióban megindul a politikai kiigazítás. A „hidegháborús” légkörben enyhülési tényezők kerültek előtérbe, és Hruscsov sürgetésére a kommunista szövetségeknél is változások indultak meg. Magyarországon Nagy Imre lett a miniszterelnök, (1953-1955), aki a gazdaság terén az életszínvonal növelésére és egy arányosabb gazdasági szerkezet kialakítására helyezte a hangsúlyt, miközben szakított a terror és a személyi kultusz gyakorlatával. Az új politikát nagy társadalmi várakozás kísérte. 1955-ben azonban Rákosi elérte Nagy Imre leváltását, majd a pártból való kizárását is. A reformok azonban már visszafordíthatatlanok voltak, mivel megindult a spontán társadalmi szerveződés.
- A baloldali értelmiség önszerveződését (Írószövetség, egyetemista ifjúság) már Nagy Imre lemondatása sem tudta megállítani. A hatalom elbizonytalanodott, Rákosinak már nem volt elég befolyása a teljes visszarendeződéshez. 1956 nyarán a Petőfi Kör rendezvényeit már hatalmas közérdeklődés kísérte. Rajk László újratemetése, a lengyelországi tüntetések azután felgyorsították az eseményeket. 1956. okt. 16-án megalakult Szegeden a független ifjúsági szervezet.
- A 16 pont gazdasági és politikai követeléseket is tartalmazott. Politikai téren az MDP, az állampárt megújulását, majd Nagy Imre miniszterelnöki kinevezése után szabad, többpárti választások megtartását követelték, azaz kiálltak a demokrácia mellett. Ugyanakkor az ország függetlenségének helyreállítása érdekében a szovjet csapatok kivonását is sürgették. A diktatúra jelképének számító Sztálin-szobor ledöntése is ebbe a sorba illik bele. Követelték a diktatúra felelőseinek (Farkas Mihály volt a hadügyminiszter) elítélését, és a politikai foglyok szabadon bocsátását is. Gazdasági téren a program sokkal kevésbé volt radikális. Lényegében a szocialista gazdaság kisebb reformját tartották csak szükségesnek, (szakemberek kezébe kerüljön a gazdasági döntéshozatal, a gazdaság arányos átszervezése. az erőltetett iparosodás feladásával, a beszolgáltatási rendszer kiigazítása, a munkásbérek emelése). E követelések nem jelentettek szakítást a szocializmussal, pusztán annak demokratikus átalakítását célozták meg.
- 1956 okt. 23-i egyetemistatüntetés néhány órán belül általános megmozdulássá vált. A tüntetők ledöntötték Sztálin szobrát, elfoglalták a rádió épületét, és elérték Nagy Imre kinevezését a kormány élére. Az államhatalom összeomlott, képtelen volt úrrá lenni a helyzeten. Az új kormány ezért szovjet katonai segítséget kért. A szovjet csapatok megjelenésével egy időben spontán fegyveres felkelő csoportok szerveződtek a fővárosba, melyek ellenállási pontokat alakítottak ki (Corvin Köz, Baross Tér, Móricz Zsigmond Körtér, Tűzoltó utca, Műszaki Egyetem). A fővárosi események hatására vidéken is tüntetésekre került sor, és helyi forradalmi bizottságok alakultak.
- A forradalmi állapotok kialakulása miatt a Nagy Imre kormány gyakorlatilag elszigetelődött, képtelen volt érdemben befolyásolni az eseményeket. Október 25.-én Budapesten véres utcai harcokra került sor. A következő napokban a vidéki karhatalmi egységek több városban is sortüzet adtak le a tüntetőkre. Az események elfajulását, és a kormány tehetetlenségét látva Nagy Imre okt. 26-án tárgyalásokat kezdeményezett a forradalmi csoportokkal. Ezzel együtt a kormány is átalakul, polgári politikusok is tárcát kaptak, ami a pártállam feladása felé tett lépés volt. A pártok engedélyezésére hivatalosan október 30-án került sor. Úgy tűnt, hogy sikerült kialakítani egy nemzeti egységfrontot.
- Nagy Imre világosan látta, hogy a forradalom leigázása megköveteli a Moszkvával való egyeztetést. Rövid tárgyalások során elérte a szovjet csapatok kivonásának megkezdését, (október 30.). A valóságban Hruscsov ekkor már magyarországi forradalom leverése mellett döntött, amihez a többi szocialista ország jóváhagyását is megszerezte. A szovjet katonai beavatkozás gyakorlatilag eldöntötte a forradalom sorsát. Az USA ugyanis nem kívánt beavatkozni, mivel azzal egy atomháború kirobbanását kockáztatta volna.
- 1956. november 4.-én a szovjet csapatok megkezdték a forradalmi központok elleni támadást. Komolyabb harcokra csak Budapesten került sor. Egy hét alatt a fegyveres ellenállást mindenütt megtörték. Időközben Hruscsov felkérésére Kádár János új kormányt alakított, és szentesítette a szovjet beavatkozást. A politikai ellenállás teljes felszámolása 1957 tavaszáig elhúzódott. A szélsőségesebb csoportok (ortodoxok) nyomásának engedve Kádár utat engedett a megtorlásnak. Összegzés:
az 1956-os forradalom a külpolitikai erőviszonyok miatt eleve kudarcra volt ítélve. A forradalom azonban veresége ellenére is kihatott a rendszerre. A Kádár-korszak ugyanis számos ponton alapvető szakítást jelentett a Rákosi rendszerrel. Az egypártrendszer fennmaradt, de a személyi kultuszt, a nyílt terrort felszámolták. Az 1960-as évek közepétől kisebb reformokat is elindítottak, és nagy gondot fordítottak az életszínvonal folyamatos emelésére. A Kádár-korszak ennyiben 1956 örökségét hordozta magán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése