- 18. TÉTEL - 1848-49-es szabadságharc

      Szakaszok, események: I. szakasz: (1848 márciusától 1848. szeptember végéig). 1848. március 3-án 1: ellenzéki párt Kossuth Lajos vezetésével és az ellenzéki nyilatkozat alapján összeállítja az un. felirati javaslatot. Ezt egy küldöttség viszi V. Ferdinánd király elé szentesíteni Bécsbe. Ez lapján az örökös tartományoknak is alkotmányt ígérnek így sikerül Bécs lakosságát is megnyerni a javaslat támogatására. 1848. március 13-án bécsi forradalom ennek hatására Pozsonyban az országgyűlés is elfogadja a javaslatokat és március 15-én Pesten lesz a forradalom. Március 17-én a király kinevezi Batthyány Lajost miniszterelnöknek a kinevezést István nádor is aláírja. Megkezdődik kormányátalakítás, április 11-én a király szentesíti a törvényeket A kormány megalakul április 8-án, hivatalosan 11-e után, ezután Pest-Budára költöznek. Július 5. az első népképviseleti országgyűlés összehívása (a Vigadó„Pedeout” dísztermében). Július 11-én Kossuth Lajos javaslatot terjeszt be és ennek nyomán megkezdődik a magyar honvédsereg és nemzetőrség felállítása. Szeptember 11-én (fordulat) Jellasics tábornok horvát bán vezetésével átlépik a Drávát és megkezdődik a bécsi udvar első támadása így a törvényes forradalom szakasza véget ér és megkezdődik a szabadságharc. Batthyány Lajos lemond, de István nádor nem fogadja el, ezért hivatalosan október 2-ig marad miniszterelnök. Szeptember 15-én Kossuth vezetésével megalakul egy Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB). Szeptember 29-én Pákozdnál lesz egy csata Móga János vezetésével.
A Batthyány kormány tagjai: Deák Ferenc igazságügyi miniszter, Szemere Bertalan belügyminiszter, Eötvös József vallás és oktatásügy, Klauzár Gábor földművelés és iparügy. Kossuth Lajos pénzügyminiszter, Széchenyi István közlekedés és közmunkaügy, Mészáros Lázár hadügyminiszter, Eszterházy Pál herceg külügyminiszter (király személye körüli miniszter).
2. szakasz: 1848 októberétől 1849 februárjáig. Jellasics elmenekül Bécs irányába, és október 6-án a Bécsiek értesülnek, hogy az osztrákok újabb csapatokat akarnak küldeni Magyarország ellen. Megakadályozzák a csapatok küldését (Latour hadügyminisztert felakasztják és kitör a második Bécsi forradalom október. 6-tól 30-ig) Október 7-én Ozoránál győztes csata lesz a magyarok Jellasics segédcsapatait legyőzik. Csapó Vilmos vezeti a népfelkelőket, Perczel Már a tábornok, Zrínyi szabad csapattal érkezik. Görgey Artúr tábornok délről csapattal érkezik 2-3 ezer fővel. Október közepe táján a magyar honvédsereg Bécs határában gyülekezik, vita alakul ki hogy átlépjék-e a határt, vagy ne. Kossuth Lajos is megérkezik a táborba, az ő javaslatára, átlépik a határt de csak kisebb egységekkel és többször is visszafordulunk, nem tudunk a bécsi néppel kapcsolatba lépni Közben Prágában a cseh felkelőket leverik, és Windisch Grätz tábornok jelentős sereget gyűjt össze Prága közelében és Bécs ellen vonul. Október 30-án még egyszer átlépik a határt és Schwechatnál döntő vereséget szenvedünk, így Bécsbe is leverik a forradalmat. Visszavonulunk, és át kell szerveznünk a hadsereget Görgey Artúr lesz az új hadtestparancsnok. Új hadsereget szervez, úgynevezett feldunai hadtest néven. Kossuth Lajos pedig új pénzt veret, és ekkoriban jelennek meg a százforintosok. Fegyvergyárakat létesítenek – ágyúöntés (Gábor Áron), Ganz Ábrahám fegyvergyárat létesít, Mechwart András a hengermalmok feltalálója, Belgiumból és Angliából kapunk fegyvereket. 1848. december 2-án
V. Ferdinándot lemondatják és Ferenc József lesz az uralkodó. Azért mondatják le, mert ő szentesítette áprilisban a törvényeket, vagyis a magyar alkotmányt és most pedig Magyarország ellen akarnak támadni (Ferenc József 1848-tól 67-ig osztrák császár, 1867-től 1916-ig magyar király is). 1848. december 30-án Rómát Perczel Mór feltartóztatja Windisch Grätz seregét, Görgey kitér a támadás elől, és északra vonul a seregével, félti az újonnan kiképzett hadseregét a túlerővel szemben, és északon biztosítani akarja a bányavárosokat és meg akarja akadályozni a két osztrák sereg egyesülését. A kormány az országgyűlés Debrecenbe költözik és 1849. január elején Windisch Grätz bevonul Budára. Batthyány Lajos megpróbál tárgyalni Windisch Grätzel, de letartóztatja és feltétel nélküli megadást, követel. 1849. február 5-én a Branyiszkói hágónál Görgey hadvezére Guyon Richárd áttöri az osztrák frontszakaszt, és így sikeresnek bizonyult az északi hadjárat. 1848 decemberében Kolozsvár környékén aratnak győzelmet és bevonulnak Kolozsvárra, a fegyvergyártás központja Nagyváradon lesz. 1849 januárjában egy súlyos csatavesztés lesz majd február 9-én döntő győzelem a Piski csatában lesz. („Erdély kapuja”), Majd egy hadicselt alkalmaz Bem, és március 11-én bevonulnak Nagyszebenbe - legfontosabb katonai központja a császári haderőnek. Március 20-21 között Brassónál és Feketehalomnál lesz győzelem és sikerül kiűzni a császári és orosz csapatokat Erdélyből.
3. szakasz: dicsőséges tavaszi hadjárat 1849 márciusától 1849. július elejéig. Közvetlen előzménye 1849. február. 26-27 Kápolnai csata. Windisch Grätz csatában győz és azt a jelentést küldi Ferenc Józsefnek, hogy a „lázadó csordákat szétvertem és nemsokára Debrecenbe is eljutok". Ennek hatására Ferenc József kiadja az Olmütz-i alkotmányt (március. 4.) és ebben Magyarországot örökös tartománynak tekinti. Tárgyalni tovább nem lehet katonai válasz a tavaszi hadjárat. A hadjárat haditervét Klapka György tábornok, Görgey és Damjanich készítik elő. Első támadás 1849. március 5 Szolnoknál győzelem, Damjanich győz a vörös sipkások élén. Ezután a sereg Buda irányába vonul. 1849. március 30-án Gyöngyösnél, ápr. 2-án Hatvannál, ápr. 4-én Tápióbicskénél, ápr. 6-án Isaszegnél döntő győzelmet aratnak, majd ápr. 7-én Gödöllőnél ismét győznek. Gödöllő után a sereg két részre válik, Egyik rész tovább üldözi a csapatokat Komárom irányába. Másik részük Pestet és Budát indul visszafoglalni. A Komárom felé menő csapat ápr. 10-én Vácnál, ápr. 9-én Nagysallónál, ápr. 22-26 között elfoglalják Komáromot (Klapka lesz a várkapitány, és okt. 2-ig kitartanak). Másik csapat Aulich Alajos vezetésével ápr. 22-24 között felszabadítja Pestet, majd erősítés érkezik és május elejétől május. 21-ig tart Buda ostroma. 1849 ápr. 14-én Debrecenben kiadják a függetlenségi nyilatkozatot. Megkezdődik a Habsburg-ház trónfosztása. Kossuth Lajos kormányzó lesz és Szemere Bertalan lesz a miniszterelnök, és május. 1-től alakít kormány.
4.Szakasz: (a szabadságharc leverése- 1849 júliusától augusztus 13-ig Világosi fegyverletétel, 1849. október 6. megtorlás). 1849. május 9-én II. Miklós orosz cár bejelenti, hogy a szent szövetségi alapelvek értelmében támogatja a Habsburgok támadását Magyarország ellen.

1. alapelv: statusquo - adott helyzet fenntartása. Az angolok is támogatják, ill. csendesen jóváhagyják a beavatkozást
2. legitimitás elve: a törvényes uralkodó hatalmát fenntartani is megvédeni.
3. intervenciós politika: fegyveres beavatkozás, konzervatív szolidaritás. Kb. 200 ezer fős sereg, avatkozik be. 1849 júniusában a bécsi udvar III. támadása. Vezetője Haynau, az osztrák haderő kb. 170 ezer fős plusz 200 ezer fős orosz haderő. Kb. 360-370 ezer fős sereg támad. Két haditervet készítenek. Az egyik terv Győr és Komárom térségében akarja megállítani az osztrák haderőt és ezt követően az oroszokat, sőt az oroszokkal szemben tárgyalásokat javasol Görgey. 2. terv: kiüríteni a fővárost és leköltözni Arad, Temesvár, Szeged térségébe, közben pedig Bem hadseregének kéne feltartóztatni az orosz hadsereget. Katonai vereségek vannak. 1849. június 30-án Győrnél vereséget szenvedünk, így az első haditerv meghiúsult, bár még Komáromnál július közepéig ellenállást tanúsítunk, majd az osztrákok kikerülik a várat és Buda irányába vonulnak. 2. haditerv értelmében leköltöznek Arad, Temesvár Szeged térségébe. Görgey hatalmas bravúrt hajt végre és egy másik útvonalon zavarva az orosz támadást, az Alföld északi részén szintén bevonul ebbe a térségbe. Júl. 31. Segesvári csatavesztés (Petőfi itt hal meg). Aug. 2-án döntő vereség. Aug. 10-én Kossuth Lajos átadja a hatalmat Görgeynek és elmenekül az országból. Görgey megígéri, ha Temesvárnál sikerül győzni, akkor nem teszi le a fegyvert, ha nem sikerül győzni leteszi a fegyvert az oroszok előtt. Aug. 9-én Temesvárnál csatát vesztünk, Görgey úgy dönt, hogy mégsem teszi le a fegyvert, de az oroszok megígérik, hogy közbenjárnak annak érdekében, hogy ne legyen megtorlás. De semmilyen kézzelfogható garanciát nem adnak. Aug. 13-án Világosnál letesszük a fegyvert. A szabadságharc leverésének okai, feltételei: 1. túlerő. 2. külpolitikai elszigeteltség, 3. katonai vezetési hibák.
4. katonai vereségek.
5. ún. békepárti tevékenység.
6. nemzetiségi mozgalmak, ellentétek (horvátoknak, szerbeknek, románoknak a bécsi udvar autonómiát ígért). A románokkal sikerül megegyezni, de már késő,
7. belső ellentétek.
8. Jelentős vereségeink voltak a tavaszi hadjárat során, kevés a lőszer, pénzügyi-gazdasági problémák lesznek, pestis, kolerajárvány. A parasztok egy része a nyári munkák miatt nem áll be katonának, ill. akadályozzák őket. Az oroszok előtt tettük le a fegyvert ezért az osztrákok még haragszanak és elindul a megtorlás. Csak Görgey és a komáromi vár védői kapnak amnesztiát.

- 17. TÉTEL - Az ország kettő, majd három részre szakadása

       Előzmények:

1,) Dózsa György vezette parasztháború

Trónviszályok: - Mátyás király halála után, a nemesség megerősödése a királyi hatalom rovására történt.
II. Ulászló uralkodása idején (1490-1516) rendi anarchia,(Lásd: 1505-ös rákosi országgyűlés, és 1515-ben kötött megegyezés!), és a királyi jövedelmek széthordása volt a jellemző.
Támadás jobbágy és polgár ellen
- Kilenced fizetésre kötelezték a mező-, és szabad királyi városok polgárait.
- Engedélyhez kötötték, korlátozták a jobbágyok költözési jogát, és a közös földek használatát (a jobbágyokat eltiltották a vadászattól és a madarászástól).
- A nemesek és az egyháziak vámmentességet kaptak.
- Differenciálódott paraszttársadalom vezető rétegeinek felemelkedési lehetőségei zárultak le, ezért élesen reagált a nemesi kísérletekre.
     X. Leó pápa 1513-ban keresztes hadjáratot hirdetett, és annak vezetésével Bakócz Tamást bíboros, esztergomi érseket és főkancellárt bízta meg, aki 1514-ben keresztülvitte a bulla kihirdetését.( a bulla bűnbocsánatot ígért)
A keresztesek száma kb. 40 ezer, vezérük Székely Dózsa György
Bakócz  levele: a toborzás, ill. a hadjárat betiltása után a keresztes hadjáratból parasztháború lett. A parasztháború főbb eseményei, útvonala: Cegléd, Apátfalva, Lippa, Nagylak, Temesvár, Lőrinc pap által vezetett hadak Erdélyben és a Tiszántúlon harcoltak.
Megtorlás: az urak bosszúja

Jelentősége és az 1514. évi törvények 
Dózsa útja a legfontosabb marhatenyésztő és kereskedői mezővárosokon (oppidumok) vezetett keresztül, a felkelés törzsterületének határvonalát pedig a bortermelés központjai mentén húzhatjuk meg.  A parasztság lefegyverzése, eltörölték a szabad költözési jogot, heti egy napi robotkötelezettség (mindegyiket csak az 1530-40-es évektől hajtják végre).

2.) A déli végvárrendszer széthullása 1521-25 között Nándorfehérvár, Zimony, Szabács, Orsova, várát a törökök elfoglalták.
II. Lajos késői próbálkozásai a pénzügyek rendezésére, és új telekkatonasági rendszer bevezetésére.
Külpolitikai elszigeteltség: nemzetközi helyzet – I. Ferenc a „legkeresztényebb” francia király, a szultánnal szövetkezett, a pápa Velence és Milánó létrehozta a Habsburg ellenes Cognaci (konyak) ligát, így a Jagellók nem számíthattak a Habsburgokra, Magyarország magára maradt.

A mohácsi csatavesztés (1526) 
A török túlerő – Szulejmán szultán hatalmas serege(80 ezer-20-25 ezer – háromszoros túlerő)
Tomori Pál kalocsai érsek érdemei
A csata lefolyása. A helytelen felállás, hadvezetési hibák. A túlerő kb. 3-szoros volt és Európa legfelszereltebb és legképzettebb hadseregével álltunk szemben. Külpolitikai elszigeteltség: - sehonnan sem kaptunk segítséget. 1524-berfa pápa küldött pénzt. Sem a Habsburgok sem a német fejedelmek nem segítettek. Mivel II. Lajos Jagelló származású uralkodó volt. Ők küldenek némi segítséget. A hadseregreformot sikerül elkezdeni 1523-tól, végül is nem sikerül befejezni.
1490-es években a fekete-sereg (30 000 fős) felbomlott, sőt fel is számolták, és ezt nem tudtuk pótolni. A belső ellentétek főnemesi és köznemesi csoportok között (anarchia) volt. A főnemesi csoportok nagyobbik része a Habsburgokkal köt szerződést kötött 1515-ben. Ez családi szerződésnek bizonyult, miszerint ha kihal a Jagelló uralkodóház, akkor a Habsburgokra száll át az ország koronája. 1505-ben a köznemesi csoportok kötik az ún. "Rákosi végzést", miszerint, ha fiú utód nélkül maradna az ország, ők mindenképpen magyar királyt választanak (Szapolyai Jánosról van szó), Nincs összefogás, és a király (II. Lajos), amikor szervezi a hadsereget belső ellentétek alakulnak ki. 1514-ben Dózsa György féle parasztháborút itt elég súlyos lesz a megtorlás, Temesvárnál csatát veszítenek a parasztok, lefegyverzik őket és megkezdődik a röghöz kötési folyamat (szabad költözködés i jog korlátozása), a mezővárosi fejlődés hanyatlik, gyengül a királyi hatalom.

Az időjárási viszonyok kedvezőtlenek (nagy meleg, zápor, zivatar). Tomori Pál és Szapolyai György a két hadvezér, teljesen más taktikát javasoltak. Szapolyai János kb.20 ezer fős hadsereggel várakozik a csata előtt 3 héttel megkezdte a felvonulást Erdélyben, de határozott parancsot nem kapott az elindulásra, ill. túl későn jött a parancs. II. Lajos halála

A mohácsi csatavesztés hatása, következményei, az ország 3 részre szakadása:
Kettős királyválasztás: Szapolyai János (1526-40) és Habsburg Ferdinánd (1526-64). 1538-ban békekötés Váradon: Szapolyai halála után az egész ország Ferdinánd jogara alatt egyesül.
1540-ben megszületett Szapolyai János fia, János Zsigmond, így a békekötést tulajdonképpen érvénytelenné vált.
1541-ben: A törökök elfoglalták Budát, így az ország véglegesen 3 részre szakadt: Királyi Magyarország, Erdélyi Fejedelemség (ez kezdetben un. Keleti országrész), a Török hódoltság. 

A három országrész bemutatása:  
- Az erdélyi fejedelemség születése:
- Fráter György szerepe: ő volt János Zsigmond nevelője, és döntő szerepe volt Erdély létrehozásában. 1551-ben meggyilkoltatták, mert a két hatalom között taktikázott, és ezt félreértették a Habsburgok.
- Külpolitikailag Erdély nem volt független: hűbérura a szultán, akinek adót fizetett, ő erősítette meg az egyes fejedelmeket is. A belpolitikába azonban a Porta nem szólt bele. 1556-ban visszahelyezték János Zsigmondot és anyját, Izabella királynét az országrész élére emelték, 1556-tóI erdélyi fejedelem János Zsigmond (16 éves korától) 1570-ig uralkodik.
Központok: Várad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Gyulafehérvár.
Külön van Erdélyi országgyűlés, az erdélyi tartományok, és hivatalok is önállóak, 3 nemzet alkotja: magyar nemesek, szász polgárok, székelyek (kollektív nemesség).

A Királyi Magyarország területén a Habsburgok hivatalrendszere van a központban. Legfontosabb a titkos udvari haditanács, meghatározó kormányszerv. Ritkán hívnak össze rendi országgyűlést, de a rendek azért megőrizték a befolyásukat a kormányzásban. A nádort 1526-tól nem válasszák meg, de azért a magyar főrendek pl.: Nádasdiak, Forgáchok, Esterházyak megőrzik a befolyásukat, később közülük kerülnek ki a nádorok.

Török hódoltság: Az ország középső törökök által megszáll területét hódoltságnak nevezzük. E területeken a törökök saját törvényeiket és közigazgatásukat terjesztették ki, de nem üldözték a vallást, és a magyar nyelvet, és nem kötelezték a lakosságot a török nyelv ill. az Iszlám vallás felvételére. A hódoltság élén a budai vilajet (tartomány, megye) vezetője a budai basa állt. A hódoltságot a török végvári vonal mintegy 30-40 000 katonája védte. A mezővárosi fejlődés az Alföldön rendkívül jelentős volt, mert önálló tőkés jellegű gazdálkodásnak tekinthető.
Központjai: Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd, Debrecen, Szeged, Szolnok voltak. Ezek a gazdag mezővárosok a szultáni birtok tulajdonában álltak. Ezen a területen kettős adózás volt jellemző, ugyanis a parasztok még a magyar nagybirtokosokhoz is fizettek adót, ezeket a végvári vitézek hajtották be. A régi történelmi borvidékeken a szőlőtermesztés szintén tőkés jellegű volt, ezért ebben a török szintén nem tudott beavatkozni, az iszlám vallás tiltotta az alkohol fogyasztását, ennek ellenére a török vezetők ezt volt amikor titokban megszegték. Az7 épületek és különösen a templomok nagy részét átfestették, mert a vallásuk tiltotta az emberábrázolást, de sok épületet ott hagytak a pusztulásnak, és bár a lakossággal szemben egy idő után elég türelmesek voltak, de sok mindent pusztulni hagytak. A magyar reformáció elterjedése döntő szerepet játszott ezeken a területeken, de a Királyi Magyarország területén is a magyarság és a magyar azonosság tudat és a magyar nyelv megtartásában, megőrzésében. Főleg a Kálvini reformáció hívei körében rendkívül erőteljes volt a rendi és a polgári gondolkodás meggyökeresedése.

Várháborúk: 1543-45 között a törökök elfoglalják a Duna folyó mentén a fontosabb várakat, ezzel Budát és környékét akarják katonai- védelmi szempontból biztosítani. Visegrád, Fehérvár, Pécs, Kaposvár, Veszprém, Siklós. Pécsig jutnak el. 1552-ben indul újabb hadjárat 2 irányból: 1. Temesvár felől: Losonczy István a várkapitány, a másik sereg Drégely várát foglalja el: Szondi György a várkapitány. Szolnoknál egyesítik a sereget, és Eger ellen vonulnak: Dobó István várkapitány. Nem sikerül elfoglalni, ezért visszavonulnak. 1566-ban támadnak újra a törökök Szigetvárnál. Zrínyi Miklós a várkapitány, törökök győznek, Szulejmán szultán is meghal, 1568-ban kötnek békét a törökök és a Habsburgok, nagyjából 25 évre kötik Drinápolyi béke. Kialakulnak a határok: Szigetvár-Eger a határszakasz, Erdély Debrecentől-Temesvárig a határvonal. (végvári vitézek életéről Balassi Bálint költészetében, és Tinódi Lantos Sebestyén, és Ilosvay Selymes Péter dal éneklésében tudhatunk részleteket, erre irodalmi példákat lehet hozni!)
1591-tól 1606-ig lesz a 15 éves háború: ekkor a törökök megpróbálják megbontani ezt a határrendszert, és részben sikerrel járnak, mert 1600-ban elfoglalták Kanizsát és 1596-ban, pedig Eger várát. Zsitvatoroki békével zárul a 15 éves háború, 1606-ban kötik a törökök és Habsburgok. A törökök és Habsburgok között erőegyensúly jön létre és a törökök csak 60 év múlva indítanak nagyobb hadjáratot.

- 16 TÉTEL - A hidegháború fogalmának és korszakának jellemzői

   

         Az 1947-ben kezdődött hidegháború nem igazán béke, de nem is „forró”, fegyveresen vívott háború volt. Alapvető tartalmát az Egyesült Államok és a Szovjetunió vezetése alatt kialakult szövetségi rendszerek között minden területen megnyilvánuló ellenséges viszony képezte. Ebből következik, hogy a hidegháború:
- bipoláris (kétközpontú) volt, a két nagyhatalom testesítette meg a szövetségi rendszereket.
- globális jelleggel kiterjedt az egész földkerekségre
- minden helyi konfliktust végső soron a szovjet-amerikai szembenállás határozott meg.
- fegyverkezési verseny folyt, elsősorban a két nagyhatalom között
- párbeszéd híján a két szövetség tagjainak érintkezése a legszűkebb diplomáciai ügyintézésre szorítkozott
- erőteljes propaganda kampány zajlott a világosság-sötétség szemlélet igazolására, a felek egyoldalú, torzított információkat terjesztettek egymásról
- sorompókat, szögesdrótokat emeltek bármilyen érintkezés útjába
- üldözték, hátrányos helyzetbe jutatták, aki nem értett egyet a „másik fél”-ről terjesztett hivatalos véleménnyel.
A hidegháború lélektani alapja a kölcsönös félelem és bizalmatlanság volt. Egy találó hasonlat szerint „két vak dinoszaurusz viaskodott egy szűk gödörben”. 

1945 után világossá vált, hogy két nagyhatalom (Szovjetunió – USA) ereje messze meghaladj a többiét. A háborút követő csaknem fél évszázadban két szuperhatalom és az általuk vezetett szövetségi rendszerek viszonya határozta meg a nemzetközi politikát. Ezt a helyzetet nevezik kétpólusú (bipoláris) világnak. A háborút követő években mind az USA, mind a Szovjetunió kialakította a maga érdekszféráját, melyek szemben állnak egymással.  A két tömb képviselői szerint két életforma állt egymással szemben, amelyek közül az egyiknek el kell tűnnie. A két szuperhatalom több évtizedes, szembenállása azonban nem vezetett közvetlen katonai összecsapáshoz. Ezt az állapotot nevezik hidegháborúnak, 1949 augusztusában Németország nyugati megszállási övezetében megalakult a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK), válaszképpen a szovjet zóna területén létrejött a Német Demokratikus Köztársaság (NDK), közepén a nyugati megszállás alatt álló Nyugat-Berlint körülvevő, 120 km-es fallal. A berlini fal (1961-62) az európai megosztottság szimbólumává vált. USA, Kanada és az európai államok egy r észe biztonságuk megerősítése érdekében, 1949. április 4-én létrehozták az észak- Atlanti szerződés szervezetét, a NATO-t.
1955 májusában az NSZK is a NATO tagjává vált.  Így Moszkva is létrehozta saját Katonai Szövetségi Rendszerét, a Varsói szerződést. 1949-ben, a Kínában hatalomra jutott kommunista Mao Ce-tung szövetséget kötött Szovjetunióval, a hidegháború Ázsiára is kiterjedt. A hidegháború időszakában a két szuperhatalom között fegyverkezési verseny folyt, amely az erőviszonyok kiegyenlítődését eredményezte:
- azonos összeget költöttek fegyverre, - Szovjetunió is előállította nukleáris fegyverét,
- a világon először Szovjetunió lőtt fel műholdat (Szputnyik, 1957)
- Szovjet ember feljut az űrbe (Jurij Gagarin, 1961),
- nukleáris fegyverek (1953)
Mindkét hatalom kezében több ezer nukleáris fegyver volt, így atomháború is kitörhetett volna. A kölcsönös elrettentés stratégiája: azért tartottak nukleáris atomfegyvereket, hogy elrettentség a többieket. 1963-ban aláírták a légköri kísérleti robbantásokat betiltó, un. atomcsend szerződést, 1968-ban pedig az atomsorompó szerződést. Nem adnak át atomfegyvereket más országoknak. 1953-ban Nasszer egyiptomi elnök, szovjetbarát politikát hirdetett meg. (Az 1948-ban megalakult Izrael elleni arab koalíció egyik legfontosabb irányítójának is számított.) Mikor Nasszer államosította a Szuezi-csatornát, ellenfelei összefogtak ellene. 1956, október 29-én brit, francia, és izraeli csapatok támadták meg Egyiptomot, így kialakult a Szuezi válság. A két válsághelyzet, vagyis a Magyar forradalmi válság és a Szuezi válság összefonódott, ezért kettős válságról, vagyis ikerválságról beszélünk. 1956. Nov. 4-én a Szovjet csapatok általános támadást indítottak a Magyar szabadságharc leverésére, és kiderült, hogy sem a Szovjetek, de főleg az Amerikaiak sem akarnak megkockáztatni egy nukleáris háborút. A brit, francia, és izraeli támadók elérték a Szuezi-csatornát, a katonai sikert azonban nem tudták politikailag is kiaknázni: Szovjet, ill. amerikai követelésre vissza kellett vonulniuk. A válsághelyzetek úgy oldódtak meg, hogy a Magyar szabadságharcot a szovjetek leverték, és Kádár János vezetésével ellenforradalmi kormány került hatalomra. A Nyugat-Európai és Izraeli csapatok visszavonultak. Nasszer ezt követően a szovjetek egyik legfontosabb szövetségesévé vált, USA pedig szoros szövetséget alakított ki Izraellel.
A két nagyhatalom 1962-ben un. karibi válság idején került a legközelebb az atomháborúhoz. Kubában szovjet rakétákat telepítettek – ellensúlyozandó, a Törökországba telepített Amerikai rakétákat. Az oroszok a támadó rakétarendszert telepítettek Kubába, több mint 40 közép hatótávolságú rakétát, amely közvetlenül fenyegette USA területét, ill. a nagyobb városokat. A rakéták telepítéséről légi felvételek készültek, és követelték a szovjetektől, hogy vonják ki a támadó jellegű rakétákat Kuba terültéről. Ekkor a szovjetek nem ismerték el, hogy ők telepítettek rakétákat, ekkor az amerikaiak Kennedy elnök parancsára Kuba köré 500km-es haditengerészeti blokádot vontak. Kennedy TV beszédében is hangsúlyozta, hogy ha nem vonják vissza az oroszok a rakétarendszert, és nem szerelik le a rakétákat, akkor Kubát atomcsapással fenyegeti meg, ill. Törökországból rakétákat indít a Szovjet területek felé. A feszültség végül enyhült, amikor mindkét fél ígéretet tett a rakéták visszavonására. Valójában a Szovjetek engedtek, (Hruscsov a szovjet elnök) és mindkét fél tisztába volt azzal, hogy közel van a III. világháború kirobbanása. 1962-ben a hidegháború legsúlyosabb időszaka lezárult.
A hidegháborús időszak háborúira az volt a jellemző, hogy mögöttük mindig a két nagyhatalom állt. A legjelentősebb ilyen konfliktusnak a Koreai – Vietnámi háború bizonyult. 1950-ben Kim ir Szen, a Kommunista Észak-Korea diktátora megtámadta Dél-Koreát. USA csapatokat küldött Dél-Korea segítésére. Északnak pedig Kína segített. A két Korea hivatalosan még az ezredfordulón sem kötött békét. Vietnámban felszabadító háború kezdődött, a francia gyarmatosítók ellen a kommunizmus vezetésével, amely Dien Bien Phunál döntő győzelemmel végződött: Vietnámot kettéosztották: Északon kommunista, délen az Amerika barát Vietnámi köztársaság jött létre.1960-ban Dél-Vietnámban partizánháború kezdődött. Az amerikaiak katonákat küldtek, s bombázták Észak-Vietnámot: győztes kommunisták egyesítették a két országrészt (1975 létrejött Vietnám, de Kambodzsa külön állam lett).
A hidegháború elkövetkezendő idejébe együttműködés látszott (enyhülés).  Sztálin halála után (1953) következett be. Az 50-es évek végén a kommunista tömb egysége megszakadt: Kína eltávolodott Szovjetuniótól. Mao és a republikánus Amerikai elnök, Richard Nixon 1972-ben tárgyalásokat kezdtek, egy szoros kapcsolat épül ki a két ország között. Az enyhülést jelezte a Nyugatnémetek un. keleti politikája is. Ez elsősorban Willy Brandt nevéhez fűződött. Brandt alatt az NSZK diplomáciai kapcsolatokat létesített a szocialista országokkal. A két német állam 1972-ben kölcsönösen elismerte egymást.
1972: SALT-1 szerződés: nukleáris fegyverek csökkentését és részleges leszerelését irányozta elő,és az Amerikaiak és a Szovjetek is törvénybe iktatták 1978-ban, majd 1979-től a SALT-2 tárgyalások is elkezdődtek, de ezek nem jártak sikerrel.
1975-ben: 33 európai ország, USA és Kanada is aláírta a Helsinki záróokmányt: az államok egyenjogúságának elvéről egyeztek meg, valamint kinyilvánították a biztonsági és együttműködési egyezmények megkötését.
1989: a hidegháború vége. Szovjetunió megdőlt, mert Amerika erős gazdasági rendszert épített ki. Az Amerikaiak 1982-től Reagen elnök idején új rakétaelhárító rendszer kiépítését határozták el, amely a világűrbe telepített eszközök fölhasználásával védelmet jelentett volna a Szovjet Interkontinentális rakéták ellen. Az óriási költséget igénylő „csillagháborús” terv azzal fenyegette a Szovjetuniót, hogy a két tömb közötti katonai egyensúly felbomlik. Így a Szovjetek fegyverkezésben sem pénzügyileg, sem technikailag nem tudtak lépést tartani az Amerikaiakkal.

Kiegészítések

Hidegháború: a 2. világháború után a szocialista és tőkés kapitalista országok között kialakult feszült politikai rendszer, amelynek alapja, a megszerzett pozíciók megtartása, illetve növelése a másik fél rovására. A szemben álló felek a nukleáris háború fenyegetésében, de közvetlen katonai konfliktusok nélkül küzdenek egymással. Általános jellemzői: bipoláris rendszer: 2 központú: USA és Szovjetunió globális kiterjedésű, az egész földre kiterjed, minden helyi konfliktus ennek köszönhető, fegyverkezési verseny jellemző, a két tábor közötti párbeszéd hiánya, erőteljes propaganda a másik fél ellen, általános bizalmatlanság és félelem a másik féllel szemben. Előzményei és kialakulása: 1947-62 klasszikus hidegháború. -1941-ben még szövetségesek USA+Szovjetunió a közös veszély miatt. 1945-ig jól működik, mert vannak megállapodások, pl.: Teherán és Jalta. .A közös veszély megszűntével a két rendszer közötti problémák egyre nagyobb súllyal kerülnek előtérbe. A Potsdami találkozón látszik, hogy a szövetség fel fog bomlani. Truman azt az elvet vallja, hogy csak az erő pozíciójából lehet tárgyalni, és meg kell akadályozni, hogy jelentős területeket nyeljen.
Sztálin célja: létre kell hozni a biztonsági övezeteket. 1945-47 a hidegháború ideiglenes kialakulásának szakasza. Ekkor az USA és Szovjetunió nem szövetséges, de még nem ellenségek, de ekkor történnek olyan események, amitől nő a félelem, ezért 47-ben kezdődik a hidegháború. Jellemzők: Szovjetunió: "sokat vesztő és sokat nyerő" győztes, nagyok a gazdasági és népességi veszteségek, befolyása és hatalma megnő Kelet-Európában. USA: sokat nyerő, győztes, új ipari és pénzügyi központja a világnak, óriási katonai erővel rendelkezik (atommonopólium): a világháború után biztos hátországot tudott kiépíteni. 1945-47 között olyan események történnek, melyek tényleges szakításhoz vezetnek.
Németország miatti ellentétek: az oroszok ki akarják fosztani a Német területeket, a nyugatiak rendbe akarják tenni a pénzügyi rendszert, ezért 47. január 1-én létrehozták az un. Bizóniát: Anglia + USA megszállási területeinek egyesítése (közös gazdasági irányítás), 48-ban létrejön Trizónia, a franciák csatlakoznak Bizóniához. Görögországi problémák: Polgárháború van, (görög kommunisták- Emigráns kormány között van ellentét) a görög kommunistákat az oroszok támogatják, míg az emigráns kormányt az angolok pénzelik. Törökországi problémák: az oroszok követelik a tengeri szorosok átadását, Irán problémája: Iránt az oroszok és az angolok közösen szállták meg, de az oroszok nem akartak kivonulni. Japán + olasz probléma: Szovjetunió nem szólhatott bele a Japán és Olasz rendelkezésekbe, Kelet- Közép Európa: a nyugatiaknak nem tetszenek a Szovjetek Kelet – Európai intézkedései. Fegyverkezési verseny: atomkutatások. Ezek a konkrét események élezik a két ország közötti viszonyt, ennek hatására politikai lépések történtek. 1946. március 5-én FULTONl (missouri államban) beszéd, Churchill: Szovjetunió világuralomra tör, mint a nácik, ezt a világuralmi törekvést a szabad világnak minden eszközzel meg kell akadályozni, csak erőpolitikával valósítható meg, "vasfüggöny" ereszkedik Kelet- Európára, ez a beszéd nem titkos, ezért Sztálin megtudja és kimondja a fellépést a Nyugati országok ellen, ha kell. 1947.március 12: Truman beszéde a kongresszusban: 400 millió dollárt kér a megvalósításhoz, alapja: Anglia kivonulása Görögországból a rossz gazdasági helyzet miatt és a helyét átadja az USA-nak, dominó elv: ha egy térség valamely országában kommunista hatalomátvétel történik, akkor rövid időn belül az összes többiben ez fog történni, Truman doktrína: feltartóztatási elv: minden eszközzel + fegyverrel is meg kell akadályozni a kommunista hatalomra jutást, Válasz szovjet részről: 1947-ben Zsdanov- doktrína: a világ országait 2 csoportra lehet osztani: Béke csoport: Szovjetunió, Imperialisták USA: agresszorok. 1947 szeptemberében megszervezik a kominformot tájékoztatási iroda: kommunista pártok tevékenységének összefogása, irányítás: Moszkvából. 1947-62: a klasszikus hidegháború időszaka: 1947.június 5.: A Marshall terv meghirdetése: Európai újjáépítési program, minden ország részt vehet benne, meghatározott összeggel, a feltételek miatt Szovjetunió nem kér a segélyből és a szövetségesei sem fogadhatják el. Erre a keleti blokk válasza: 1949: KGST: Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanács létrehozása. Első berlini válság: 1948-49. 1948. július 20: Trizóniában valutareform végrehajtása: új márka bevezetése. 1948. július 23.: ők is kibocsátanak egy új márkát, és a régit felülbélyegzik: oroszok blokád alá vonják Berlint, vasút felrobbantása nem engedik be az árut Nyugatról, Nyugat válasza; „ Légi híd”: repülőn viszik a dolgokat 11 hónapon keresztül. 1949-ben a 4 hatalmi egyezmény révén megszüntetik a blokádot, kialakul a két különálló Németország. 1949. szeptember: Az NSZK kikiáltása. A két katonai szövetség kialakulása: NATO: Nyugat-Európa fél a szovjetterjeszkedéstől, az országok katonai szövetsége 1948. március Brüsszeli szerződés (GB, Franciaország, BENELUX államok), kötnek: gazdasági, Szociális, Katonai szerződést, ezt nevezik 1949 áprilisától NATO-nak, vagyis Észak Atlanti Szerződés szervezetének.

- 15 TÉTEL - Az 50-es évek jellemzői Magyarországon

   

     1950-re, az első  5 éves terv indulásárnak idejére az ország  újjáépítése jórészt befejeződött. Budapesten ugyan még lehetett találni romkárokat, de a vasút, a bányászat, az ipar, a mezőgazdaság termelése elérte, sőt némely területen meghaladta a háború előtti szintet. A feszített iparosítási program és az egyoldalú nehézipari fejlesztés- központúság miatt azonban elhanyagolták a mezőgazdaság , de még a könnyűipari ágazatok fejlesztését is. 1949-től rendszeressé váltak a „békekölcsön” jegyzések, amelyek során a dolgozók fizetésüknek általában 10%-t önkéntesen „kölcsönadták” az államnak, amely azt 20 év alatt fizette vissza. A termelés és a kereskedelem helyére lépő elosztást kötelező tervszámokra épülő utasítások szabályozták. Az állami tulajdon mindent elsöprő túlsúlyát mutatja, hogy a kisiparosok száma az 1949-es 360 ezerről 1953-ra 50 ezerre, a kiskereskedőké 100 ezerről 3 ezerre csökkent. Ez a tény mélypontra csökkentette a szolgáltatások színvonalát, lesüllyesztette a kereskedelmet, és a fogyasztót az állami szektor kiszolgáltatottjává tette.
Az országban továbbra is szovjet katonai megszállás volt jellemző, a nemzetközi „hidegháborús” légkör és helyzet sem enyhült, sőt a koreai háború miatt egyre feszültebbé vált a viszony a két szuperhatalom a Szovjetunió és USA között.
Az ötvenes évek nagy vesztese a parasztság volt. Mivel a parasztok nem hajlottak arra, hogy önszántukból belépjenek a termelő szövetkezetbe, velük szemben elsősorban a gazdasági kényszer eszközét alkalmazták. Bevezették a kötelező beszolgáltatás rendszerét. Ha a (parasztság) parasztember a beadási kötelezettséget nem teljesítette végrehajtók jelentek meg nála, akik elvittek mindent, amit a házban találtak. (ebből az időből származik a „lesöpört padlás” kifejezés, ami arra utal: a végrehajtók még a padláson szétszórt búzaszemeket is elvitték).
Azokat a személyeket, akik a TSZ-be vagy az Állami gazdaságokba nem léptek be, vagy ellenezték a Rákosi rendszer intézkedéseit, „kuláklistára” vették, és elítélték őket, majd ezt követően internálták, vagyis munkatáborokba vitték őket, pl. híresebb munkatáborok: Recsk, Hortobágy, Oroszlány.
1949-től politikai „ koncepciós perek” zajlottak, ezeknek a lényege, hogy a párt ellenzéktől valamint a népszerű vezetőktől szabadultak meg, ill. őket ítélték el.
Ezek a perek un.” kirakat perek”, mert már előre megvolt az ítélet, és a vádeljárásnak a forgatókönyve is, és csak olyan tanúkat hallgattak ki, akik egyértelműen a vádlott ellen vallottak. A leghíresebb per volt 1949-ben Rajk László, a korábbi belügyminiszter és társainak a pere. Rajk és a többiek Rákosi személyes hatalmának kiépítésében estek áldozatul, amihez Rákosi a Szovjet – Jugoszláv viszony megromlását használta fel ürügyként. A Rajk ügy világosan jelezte a terror általánossá válását, ugyanakkor éppen a Rajk- ügy volt az, amely megrendítette a párttagság önbizalmát. A terror azonban nem maradt a párton belül, az osztályellenségnek tekintett személyeket 1950-51-ben tömegesen deportálták, és börtönözték be, ezek végrehajtásában döntő szerepet töltött be az ÁVH, vagyis az Államvédelmi Hatóság, vagy a köznép körében elnevezett „ÁVÓ”, amely a párt szűk vezető rétegének közvetlen utasításait, parancsait hajtotta végre. 1950-től személyi kultusz alakult ki, vagyis egy szűk vezető réteg kezébe került a hatalom: Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály, Révai József voltak a jelentősebb vezetők. 1952-ben Rákosi Mátyás miniszterelnök is lett, így a végrehajtó hatalom is a kezébe került.
 
Társadalmi változás és életmód az 1950-es évek elején:  
A modern technika hiányát a nagy számban rendelkezésre álló olcsó munkaerő pótolta. Ha nem is jól fizetett, de valamilyen munkát mindenki talált magának, még az alacsonyan képzettek, vagy a képzettség nélküliek is. Az ötéves terv során több mint 1000 faluba jutott el a villany, ami gyökeresen átalakította a falusi lakosság életét. Nyomában megjelent a mozi és a rádió. Elsősorban a városokban nőttek a lakosság kulturális igényei. A bemutatott darabok egy része propaganda célokat szolgált. Általánossá vált az üzemi étkeztetés, amelyek keretében az emberek többsége legalább napjában egyszer olcsón meleg ételhez jutott. Kiépült a gyermekétkeztetés hálózata is. A városi közlekedés, az állami támogatás (dotáció) hatására rendkívül olcsóvá, mindenki által igénybe vehetővé vált. Megkezdődött a budapesti metró építése. Az egészségügyi helyzet jelentősen javult. Ebben nagy szerepet játszott az új gyógyszerek, mindenekelőtt az antibiotikumok megjelenése. Az általános ingyenes orvosi ellátás következtében jelentősen csökkent a csecsemőhalandóság. Az iparban, a közlekedésben, a kereskedelemben és a hivatalokban teljes körben bevezették a dolgozók nyugdíját, ennek összege azonban csekély volt. Ekkor épült ki a vállalati üdülők rendszere. Ekkor terjedt el a szakszervezeti és a gyakorlatilag ingyen nyaralás a Balatonon, a Dunakanyarban és a hegyekben. Valódi tömegsport bontakozott ki: százezrek vettek részt a különböző testedző mozgalmakban. Az 1952-es helsinki olimpián a magyar csapat 16 aranyérmet szerzett és a nemzetek ranglistáján a harmadik helyre került. 1953-ban épültek fel a budapesti népstadionok. A sportsikereket is (pl: az angolok elleni 6-3, illetve az „aranycsapat” kiváló szereplése) kisajátították, vagyis a  politika sikereként hangsúlyozták.
1953-ban Rákosit leváltották, és Nagy Imre lett a miniszterelnök. (a szovjetvezetés befolyásolta ezt a helyzetet, mert 1953 márc. 5-én meghalt Sztálin.).  

Nagy Imre új reformokat vezetett be: megszüntette az internálásokat, fokozatosan megkezdte a munkatáborok felszámolását, a koncepciós perek megszüntetését, az ÁVH átalakítását, sőt elhatározta a felszámolását is. Lehetővé tett, hogy a mezőgazdaság kollektivizálása, vagyis a TSZ-ekbe történő belépés ne legyen kötelező, sőt ki is lehetett lépni, és hangsúlyozták az önkéntességet, és a „kuláklistát” is megszüntették. A nehézipar erőltetett fejlesztése („Magyarország a vas és acél országa legyen”) nem valósulhatott meg az ötéves terv alapján, ezért ezt a tervet átalakították, sőt jelentős mértékben módosították, és fokozatosabbá tették, és így a nehézipart nem egyoldalúan fejlesztették, hanem a többi iparág fejlesztésére is fokozatosan sor került. A bizalmatlan légkört Nagy Imre próbálta felszámolni, de ez kevés sikerrel járt, és továbbra is a rettegés, és a félelemkeltés volt jellemző, amely légkör jelentős mértékben hozzájárult majd a forradalom kitöréséhez. A politikai és gazdasági válság 1952-ben majd 54-ben is eléggé a mélyponton volt, ezt jelezte a különböző politikai csoportok megélénkülése, pl. a Petőfi Kör, és a Írószövetség működése is.
1956-os forradalom és szabadságharc:  
1955-ben Rákosi visszatér, Nagy Imrét leváltják, kizárják a pártból. Az elégedetlenség nagy, ezt jelzi, hogy 1956 nyarán Rákosi kénytelen lemondani, Gerő Ernő vette át a helyét, Lengyelországban felkelések voltak, majd 1956. okt. 6-án volt Rajk László és társai újratemetése, ahol 100 000 fős tömeg jelent meg, ez tömegtüntetésnek is megfelelt. Okt. 23-ára az egyetemisták tömegtüntetést szerveznek, 16 pontot foglalnak össze. Ebben az állam önállóságát, szovjetek kivonulását, többpárti választást, új kormányt Nagy Imre vezetésével, Kossuth címer visszaállítását követelik. Márc.15 legyen nemzeti ünnepnap, okt. 6. pedig nemzeti gyásznap.

Tehát a felkelők október 23-án, keddi napon a Petőfi szobortól a Bem térre mennek, majd az Országházhoz közel 200000 ezres tömeg vonult, és Nagy Imrét követeli, Nagy Imre beszéde nem elégíti ki őket. Fegyvereket szereznek, majd elmennek a rádióhoz. Itt felolvassák a 16 pontot. Gerő Ernő rádiós beszéde még jobban felbőszítette őket, ezért ledöntik a zsarnokság jelképét, a Sztálin szobrot, és a rádiót ostromolják. Ez fegyveres felkeléssé alakul. Nagy Imre a kormány élére kerül. Gerő katonai segítséget kér a szovjetektől, okt. 24-én tankcsapatok indulnak, összecsapás: (Korvin köznél, Széna térnél.) Okt. 25-én parlamenti sortűz, ÁVH alakulatok lőnek a tüntetőkre, rengeteg a halott. Tüntetések vidéki városokban, a párt az egészet ellenforradalomnak ítéli. Fegyverletételt, amnesztiát ígér. Okt. 28-án Nagy Imre demokratikus mozgalomról, és forradalomról beszélt, és elismerte a forradalom követeléseit. Bejelenti az ÁVH megszüntetését, Kossuth címer visszaállítását, a több pártrendszer visszaállítását. Okt. 30-31-én MDP kinyilvánítja Magyarország semlegességét, vagyis a Varsói szerződésből való kilépést. Ugyanekkor tragikus események történtek a Köztársaság Téren, a pártszékház ostrománál, rengeteg halott és nehezen sikerült elfoglalni a pártszékházat, és az ÁVH-t, vagy gyűlölt ÁVÓ-sokat feloszlatták. Nov. 1-től MSZMP lesz. Nov. 3-án szociális kormány. A nyugat a szuezi válsággal van elfoglalva. A szovjetvezetés nem tűri a rendszerváltást, másodszor is fegyverrel avatkozik be. Nov. 4-től általános, koncentrált szovjet támadás, és 1 hét alatt leverik a szabadságharcot. Nagy Imre és a kormánytagok elmenekülnek, Jugoszláv követségbe, Kádár János alapít kormányt, többpártrendszer megszűnik.
Nemzetközi háttér: 
- Az 1956. októberi magyar forradalomnak szembe kellett néznie a szovjet katonai beavatkozással. A szovjet intervenció idején sokan reménykedtek abban, hogy az USA és a nyugati hatalmak fellépése megállásra készteti Moszkvát. Moszkvában joggal tartottak attól, hogy az egész térségben meginog a kommunizmus. Moszkva beavatkozást fontolgatott, ám Lengyelországban a hatalomra került Gomulka képes volt lecsendesíteni a tömegmozgalmakat, s így megindult a békés konszolidáció. Magyarországon viszont fegyveres összetűzésekre került sor, és a Nagy Imre vezette kormány képtelen volt úrrá lenni a helyzeten.  Hruscsov a helyzet mérlegelése után úgy döntött, hogy elkerülhetetlen a magyarországi beavatkozás, s ehhez a többi szocialista ország támogatását is megszerezte. A nyugatot ekkor a szuezi válság tartotta izgalomban. Ettől függetlenül az USA az adott katonai viszonyok között nem látott lehetőségeket a magyarországi beavatkozásra, mivel ezzel egy világháborút kockáztatott volna meg.
Kifejtés, kiegészítés:  
- Sztálin halála (1953) után a Szovjetunióban megindul a politikai kiigazítás. A „hidegháborús” légkörben enyhülési tényezők kerültek előtérbe, és Hruscsov sürgetésére a kommunista szövetségeknél is változások indultak meg. Magyarországon Nagy Imre lett a miniszterelnök, (1953-1955), aki a gazdaság terén az életszínvonal növelésére és egy arányosabb gazdasági szerkezet kialakítására helyezte a hangsúlyt, miközben szakított a terror és a személyi kultusz gyakorlatával. Az új politikát nagy társadalmi várakozás kísérte. 1955-ben azonban Rákosi elérte Nagy Imre leváltását, majd a pártból való kizárását is. A reformok azonban már visszafordíthatatlanok voltak, mivel megindult a spontán társadalmi szerveződés.
- A baloldali értelmiség önszerveződését (Írószövetség, egyetemista ifjúság) már Nagy Imre lemondatása sem tudta megállítani. A hatalom elbizonytalanodott, Rákosinak már nem volt elég befolyása a teljes visszarendeződéshez. 1956 nyarán a Petőfi Kör rendezvényeit már hatalmas közérdeklődés kísérte. Rajk László újratemetése, a lengyelországi tüntetések azután felgyorsították az eseményeket. 1956. okt. 16-án megalakult Szegeden a független ifjúsági szervezet.

Okt. 22-én budapesti egyetemisták megfogalmazták azt a 16 pontos követelésüket, amely mellett másnap felvonulást szerveztek. Ez a felvonulás vált az okt. 23-i forradalmi események gyújtópontjává.
- A 16 pont gazdasági és politikai követeléseket is tartalmazott. Politikai téren az MDP, az állampárt megújulását, majd Nagy Imre miniszterelnöki kinevezése után szabad, többpárti választások megtartását követelték, azaz kiálltak a demokrácia mellett. Ugyanakkor az ország függetlenségének helyreállítása érdekében a szovjet csapatok kivonását is sürgették. A diktatúra jelképének számító Sztálin-szobor ledöntése is ebbe a sorba illik bele. Követelték a diktatúra felelőseinek (Farkas Mihály volt a hadügyminiszter) elítélését, és a politikai foglyok szabadon bocsátását is. Gazdasági téren a program sokkal kevésbé volt radikális. Lényegében a szocialista gazdaság kisebb reformját tartották csak szükségesnek, (szakemberek kezébe kerüljön a gazdasági döntéshozatal, a gazdaság arányos átszervezése. az erőltetett iparosodás feladásával, a beszolgáltatási rendszer kiigazítása, a munkásbérek emelése). E követelések nem jelentettek szakítást a szocializmussal, pusztán annak demokratikus átalakítását célozták meg.
- 1956 okt. 23-i egyetemistatüntetés néhány órán belül általános megmozdulássá vált. A tüntetők ledöntötték Sztálin szobrát, elfoglalták a rádió épületét, és elérték Nagy Imre kinevezését a kormány élére. Az államhatalom összeomlott, képtelen volt úrrá lenni a helyzeten. Az új kormány ezért szovjet katonai segítséget kért. A szovjet csapatok megjelenésével egy időben spontán fegyveres felkelő csoportok szerveződtek a fővárosba, melyek ellenállási pontokat alakítottak ki (Corvin Köz, Baross Tér, Móricz Zsigmond Körtér, Tűzoltó utca, Műszaki Egyetem). A fővárosi események hatására vidéken is tüntetésekre került sor, és helyi forradalmi bizottságok alakultak.
- A forradalmi állapotok kialakulása miatt a Nagy Imre kormány gyakorlatilag elszigetelődött, képtelen volt érdemben befolyásolni az eseményeket. Október 25.-én Budapesten véres utcai harcokra került sor. A következő napokban a vidéki karhatalmi egységek több városban is sortüzet adtak le a tüntetőkre. Az események elfajulását, és a kormány tehetetlenségét látva Nagy Imre okt. 26-án tárgyalásokat kezdeményezett a forradalmi csoportokkal. Ezzel együtt a kormány is átalakul, polgári politikusok is tárcát kaptak, ami a pártállam feladása felé tett lépés volt. A pártok engedélyezésére hivatalosan október 30-án került sor. Úgy tűnt, hogy sikerült kialakítani egy nemzeti egységfrontot.
- Nagy Imre világosan látta, hogy a forradalom leigázása megköveteli a Moszkvával való egyeztetést. Rövid tárgyalások során elérte a szovjet csapatok kivonásának megkezdését, (október 30.). A valóságban Hruscsov ekkor már magyarországi forradalom leverése mellett döntött, amihez a többi szocialista ország jóváhagyását is megszerezte. A szovjet katonai beavatkozás gyakorlatilag eldöntötte a forradalom sorsát. Az USA ugyanis nem kívánt beavatkozni, mivel azzal egy atomháború kirobbanását kockáztatta volna.
- 1956. november 4.-én a szovjet csapatok megkezdték a forradalmi központok elleni támadást. Komolyabb harcokra csak Budapesten került sor. Egy hét alatt a fegyveres ellenállást mindenütt megtörték. Időközben Hruscsov felkérésére Kádár János új kormányt alakított, és szentesítette a szovjet beavatkozást. A politikai ellenállás teljes felszámolása 1957 tavaszáig elhúzódott. A szélsőségesebb csoportok (ortodoxok) nyomásának engedve Kádár utat engedett a megtorlásnak. Összegzés:  
az 1956-os forradalom a külpolitikai erőviszonyok miatt eleve kudarcra volt ítélve. A forradalom azonban veresége ellenére is kihatott a rendszerre. A Kádár-korszak ugyanis számos ponton alapvető szakítást jelentett a Rákosi rendszerrel. Az egypártrendszer fennmaradt, de a személyi kultuszt, a nyílt terrort felszámolták. Az 1960-as évek közepétől kisebb reformokat is elindítottak, és nagy gondot fordítottak az életszínvonal folyamatos emelésére. A Kádár-korszak ennyiben 1956 örökségét hordozta magán.

- 14. TÉTEL - Nácizmus jellemzői, hatalomra jutása és terjeszkedése

   
     Nácizmus jellemzői és a náci párt hatalomra kerülése: 1919-ben Németország köztársaság lesz Weimar központtal (II. Vilmos 1918. nov. 9-én lemond és 11-én a németek leteszik a fegyvert a Compiegne-i erdőben, így véget ért az I. Világháború). Ebert lesz a köztársasági elnök 1925-ig. Koalíciós kormány van: szociáldemokrata, szocialista, kommunista, Keresztény Szocialista Néppárt van hatalmon. 1919-ben megalakul az NSDAP- Német Nemzeti Szocialista Munkáspárt, ebből lesz a Náci párt. 1921-ben a-pártot átalakítják ennek egyik vezetője lesz Hitler. 1922-ben jön létre a náci párt rohamosztaga, az SA. Feladata: a párt rendezvényeinek őrzése, védelme, szervezése, újabb párttagok beépítése- propaganda tevékenység. Legismertebb vezetők: Ernst Röhm, Strasser testvérek. 1923-ban, ún. sörpuccs Iesz Münchenben. Lényege két minisztert letartóztatnak egy sörházban és át akarják venni a hatalmat. Nem jár sikerrel, Náci párt vezetőit letartóztatják, bebörtönzik, ekkor a Náci párt nagyobb részt felbomlik. 1923 végén kezdi el írni Hitler híres művét: Mein Kampf. 
5 alapelve van:  
1. fajelmélet: az "árja" egy felsőbbrendű faj, a germán uralja a világot- „szociál darwinizmus” (az erősebb faj uralkodik a gyengébbeken). Népek csoportosítása: szövetségesek, szolganépek, elkülönítendő népek. Zsidóellenesség- antiszemitizmus: kezdetben a zsidó népcsoport elkülönítését, megjelölését, nyilvántartását jelenti a későbbiekben 1936-tól gettókat és koncentrációs táborokat létesítenek számukra, majd 1942-től lesz a „végső megoldás”, amely a zsidóság felszámolását és megsemmisítését írja elő, innentől fogva több koncentrációs tábor is létesül. Végrehajtják a zsidóság megsemmisítését.  (koncentrációs táborok pl. Dachau, Auschwitz, Buchenwald). A zsidókat teszi felelőssé a háborúért, az itt elszenvedett vereségért, és a béke során elvesztett területekért.
2. Élettérelmélet: Lebensraum. Terjeszkedés keleti irányba, a „harmadik birodalom” létrehozása.  
3. Bolsevizmus-ellenesség kommunista ellenesség. (elsősorban a kommunista pártokat és a németországi kommunistákat üldözi, de ez összefügg a zsidóellenességgel, mert úgy gondolta, hogy a kommunisták között jelentős többséggel zsidók vannak)
4. Versailles-i békerendszer szétbomlasztása, revíziója, felülvizsgálata.
5. Vezérelv: „Führer” – kultusz, személyi kultusz, melyben Hitlert a Német nemzet megmentőjeként, kiválasztott vezéreként tünteti fel.
A nácizmus hatalomra kerülése: 1929-es év döntő fontosságú. 1925-29-ig újraszervezi a pártot és az SA-t és létrehozza még az SS-t (SS): SchutzStaffel (véderő osztag), Legfontosabb vezetői: Himmler, Gerhard Müller, Bormann, Heydrich („tiszta fajú árja képviselője”). 1929-ben a gazdasági világválság hatása Németországban: ez elősegíti a párt programjának elterjedését, és népszerűbbé, ismertebbé válását, ezt a programot 1929-ben megfogalmazzák, és a legtöbbet kínálja a többi párthoz képest. A Náci Pártnak az 1930-as választásokon két jelentős ellenfele van: Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt. Ekkor lép be a pártba Göring, aki később a Luftwaffe parancsnoka lesz. Goebbels lesz a propaganda miniszter. Hitler helyettese a pártban Rudolf Hess lesz. 1931-ben létrejön a Harzburgi front vezetője: Schacht (bankár), ez a csoport a bankárok, junker nagybirtokosok, Ruhr-vidék iparmágnásaiból állt. A köztársasági elnökválasztáson továbbra is Hindenburg marad az elnök (1925-óta elnök). Az első és a második nemzetgyűlési választáson 1932. május és júniusban Náci Párt több mint 40%-ot szerez – ebben nagy szerepe van a szociális demagógiának - minden társadalmi rétegnek ígér valamit. A bűnbak - ellenség kép előtérbe helyezése történik (kommunisták, zsidók). A második fordulóban választáson veszít a befolyásából a Náci Párt, de valójában súlyos vereséget nem szenved.
1933. január 30-án Hitler kancellár lesz. 1933. február végén felgyújtják a Reichstag épületét. A kommunistákat vádolják így megkezdődik a többi párt eltávolítása, egypártrendszer alakul ki. A náci párt győzelmének főbb tényezői: A párt demagóg ideológiájának rendkívül jelentős a tömeghatása, a Német munkásmozgalom megosztott, és a Német tőkések féltek a válság során kibontakozó tömegmozgalmaktól, és a polgári pártok elzárkóztak az antifasiszta együttműködéstől. 
1933 márciusa: úgynevezett meghatalmazási törvény. A kancellár közvetlenül csak a köztársasági elnöknek felelős, így megkezdődik a jogállam felszámolása. 1934.június végén, ,,hosszú kések éjszakája" - az SA vezetőit kivégzik, és az SA-t felszámolják. Ezzel a lépésével Hitler megszabadult a párton belüli vetélytársaitól, és kivívta a hadsereg elismerését is. 1934 augusztusában meghal a köztársasági elnök Hindenburg és Hitler lesz az új „Führer” („Vezér”) és a hadsereg első tábornoka is. Karizmatikus egyéniségnek tartják, Németország egységét hangoztatja. Nacionalista, soviniszta jellegű - egypártrendszer, személyi kultusz alakul ki, pártállam jön létre. 1934-től megalakul a titkos rendőrség (Gestapo) Heydrich lesz a vezetője.
A nácizmus terjeszkedése: 1935-ben új gazdasági politika Németországban (Neuer PIan). Ez hasonló az amerikaihoz - hadiipar fejlesztése (repülőgép, tankgyártás). Luftwaffe (légierő) létrehozása, infrastruktúra fejlesztése jellemző, lakóházak épülnek, gyárak - üzemek alakulnak (hadiipar tudatos fejlesztése, autóipar, különösen a Volkswagen autó gyártása lett a legjelentősebb iparág, és ez húzóágazatot jelentett a többi iparág számára is). A munkanélküliség csökken (7-8% lesz). Folyók szabályozása, hajózása, csatornák építése (Rajna, Elba, Duna). 1935 márciusától általános hadkötelezettséget vezetnek be, hadsereg létszáma növekszik. 1935-ben a Saar vidéken népszavazás lesz, visszakerül Németországhoz. A Versailles-i béke több pontját megszegik. Rajna vidék fegyvermentes övezet, de 1936 márciusában újra felfegyverzik.
Következmények: Franciaországban előtérbe kerülnek a fasiszta irányzatok. Meghirdetik a harcot a fasizmus ellen, népfront mozgalom lesz, Kommunista Internacionálé hetedik kongresszusán döntöttek erről. Népfront minden olyan szervezet, amely tekintet nélkül, pártállástól függetlenül, antifasiszta jellegű. Spanyol polgárháború 1936-39-ig: az 1936-os választásokon a népfront kormány arat győzelmet. Szembekerült egy katonatiszti csoport, és katonai alakulatok, akiket Franco tábornok vezetett. Kirobban a polgárháború. Népfront kormányt nemzetközi brigádok támogatják. A nyugati hatalmak be nem avatkozási politikát folytatnak. Németország és Olaszország beavatkozik 1937 és 1938-ban Franco tábornok oldalán. A németek bevetik a legújabb bombázókat, és egy kis várost (Guernica) földig rombolnak, ezt nevezik a világháború „főpróbájának” is. A Franco tábornok vezette csoport győz, és 1939-ben jobboldali diktatúra jön létre. 1935-ben, októberben, Nürnbergben első zsidóellenes intézkedések kiadása: A zsidónak minősülő németeket megfosztották állampolgárságuktól, és az állam védelmétől, sőt 1938-ban központi kezdeményezésre országos méretű pogromra, vagyis üldözésre került sor, (ezt nevezik „kristályéjszakának”: 1938. november 9-10). 1936-tól lesznek koncentrációs táborok. Jelentős hangsúlyt fektettek a Náci pártban, hogy továbbra is rendszeresek legyenek a tömeggyűlések, demonstrációk, és a gyerekektől az öregekig mindenkit Náci jellegű szervezetekbe kényszerítettek, ahol megkövetelték a rendszer melletti nyílt kiállást. A sajtó mellett a művészeteket is a Náci propaganda szolgálatába állították, és hatalmas alkotások létrehozását, és a Nácizmus dicsőítését írták elő.

 
1935-36-ban jöttek létre a tengelyhatalmi egyezmények: Németország és Japán kötötte meg az Antikomintern Paktumot, majd ehhez Olaszország is csatlakozott 1937-ben. Az olaszok megtámadták Abesszíniát (mai Etiópia), de súlyos veszteségeket szenvednek, és csak Németország beavatkozásával nyerik meg a háborút, és foglalják el a területet. (1936-ban)
1936-ban a Németek rendezhették meg az olimpiai játékokat, amely nagy jelentőségű propagandafogásnak is minősült, és kiemelte a német nép nagyságát.
1938-ban Hitler hozzácsatolja Ausztriát Németországhoz, ezt nevezik: Anschluss-nak, így Hitler elnevezésével „harmadik birodalom” jött létre. 1938 szeptemberében a nagyhatalmak Münchenben tartanak konferenciát, Chamberlain az angol miniszterelnök, Daladier a francia miniszterelnök, Mussolini az olasz vezető (Duce), és Hitler a német vezető részvételével. A konferencián a németek a Szudéta-vidéket követelik vissza Csehszlovákiától, mert több mint 3 millió Német többség él ezen a vidéken. Ezt a követelésüket a nyugati hatalmak teljesítik, vagyis békéltetési politikát folytatnak Németországgal szemben. (az angolok úgy gondolják, hogy megmentették a békét).  Megkezdődik Csehszlovákia felbomlasztása, ugyanis 1938. november 2-án az első bécsi döntéssel a Felvidék visszakerül Magyarországhoz, majd 1939-ben, március közepén a németek bevonulnak Prágába, és ugyanekkor a magyarok részt vesznek a Kárpátalja visszafoglalásában. Szlovákia külön állammá szétválik, és a fasiszta befolyás bábja lesz. 1939 nyarán a Németek megerősítik a tengelyhatalmi szerződéseket.
1939. Augusztus 23-án Szovjet – Német megnemtámadási egyezményt írnak alá, melynek titkos záradékban felosztják Lengyelországot. Ez a háború közvetlen előzménye.
1939.szeptember 1-én kirobban a II. világháború, Németország megtámadta Lengyelországot.   

- 13. TÉTEL - A dualista állam

    1849. aug.13.-án Világosnál az oroszok előtt letettük a fegyvert, így befejeződött a forradalom és a szabadságharc. Magyarország osztrák katonai megszállás alá került, elvesztette a függetlenségét. A kiegyezés előtti időszakot: neoabszolutizmusnak ill. alkotmány nélküli időszaknak nevezzük, és ez 4 szakaszra bontható:  
- Haynau önkényuralmi rendszere, a megtorlás időszaka: 1849-1850 
- Bach rendszer: 1850-59 
- Országgyűlés és átmeneti rendszer (Schmerling-provizorium: 1860-61-1865 
- A kiegyezés megkötése: 1865-67 
 
Az első szakasz 
1849. okt. 6.-án Aradon 13 honvéd tábornokot végeztek ki, Pesten pedig Batthyány Lajos miniszterelnököt lőtték le. Rajtuk kívül több mint 100 honvéd tisztet, politikai tisztviselőt, lelkészt, népfelkelőket, és a szabadságharcban résztvevőket ítéltek halálra, és végeztek ki vagy börtönöztek be. A nemzetközi tiltakozás hatására 1850-ben ezt a katonai diktatúrát felszámolták, és Haynaut menesztették.  
 
A második szakasz 
Alexander Bach birodalmi belügyminiszter volt, róla kapta a rendszer a nevét, és a hivatalnokait az öltözékük miatt „Bach-huszároknak” nevezték ill. csúfolták. . Ez a birodalmi kormányzat Magyarország beolvasztására és németesítésére és a birodalmi egység megteremtésére törekedett.  A rendszer bázisa a hadseregre jelentős számú, főleg osztrák hivatalnokrétegre és a bécsi udvarhoz hűséges arisztokrácia egy részére szűkült, vagyis az Osztrák polgárság is háttérbe szorult. A politikai életben csak olyanok jutottak szerephez, akiket a rövidtávú érvényesülés vágya hajtott.  
Az ország egységét tehát megbontották, és Magyarországról leválasztották Erdélyt, Horvátországot és a Szerb vajdaságot, a Temesi bánságot és a határőrvidéket. A maradék 5 kerületre pedig jelentős számú katonaságot és rendőre szerveket helyeztek el, és főispánokat állítottak az élükre, akiknek a feladata a rendeletek végrehajtása volt. Így a megyék és a városok önkormányzatát teljesen eltörölték, a közigazgatás, a hivatalok a központi akarat végrehajtói lettek.  
Az Osztrák-Magyar belső vámhatárt eltörölték és bevezették az osztrák adó és jogrendszert, a közoktatást egységesen szervezték meg a birodalomban a hivatalos nyelv ismét a Német lett és a cenzúra is újra működött. Az új abszolutizmus a nemzeti és polgári szabadságjogokat elég keményen rányomta, a széles hálózatú csendőrséggel, titkos rendőrséggel, és a nagy létszámú hivatalnoksereggel. Ennek ellenére a reformkor és a szabadságharc idején elkezdődött gazdasági, modernizációs, polgári, tőkés fejlődés, és polgári átalakulási folyamat folytatódott. Főleg jelentős volt: a vasútépítés, a könnyűipari fejlődés: malomipar (Európai színvonalú), gépgyártás fellendülése, közlekedés fejlődése volt jellemző. 
Az uralkodó Ferenc József nem merte, és nem is akarta a polgári átalakulás egyik alapvető törvényét, a jobbágyfelszabadítást megkérdőjelezni, ezért 1853-ban kiadott rendeletében előírta a végrehajtását, és a kedvezmények további biztosítását, ill. a földbirtokosok számára állampapírok formájában garantálta a kármentesítést, de ezeket az értékpapírokat még nem lehetett beváltani, mert hiányzott a megfelelő bankhálózat. A rendszerrel szemben aktív ellenállás, vagyis fegyveres harc is kibontakozott, ezt főleg Noszlopy Gáspár vezette, ez nem járt sikerrel, de több alkalommal is sikerült akadályozni az osztrák utánpótlásokat. Az ellenállás másik formája az un. passzív ellenállás volt, amelynek az volt a lényege, hogy a Magyar nemesek nem vállaltak hivatalt, akadályozták, hátráltatták a törvények végrehajtását, az adózást, és őrizték a szabadságharc emlékét. Az írók és költők valamint az értelmiségi csoportok is írásaikkal, költeményeikkel keményen tiltakoztak a rendszer ellen. (pl. Arany János balladái, Tompa Mihály versei, Gyulai Pál írásai, Eötvös József munkái, és Széchenyi István művei, stb.) Deák Ferenc vezette ezt a ellenállást, és jelentősen kitartottak 1860-as években is. ezt támogatta még a Kossuth Lajos vezette emigráció is külföldről, és Kossuth számos beszédébe népszerűsítette a Magyar szabadságharc ügyét. Ezek a belső tényezők alapján elmondhatjuk, hogy a rendszernek nem volt semmilyen bázisa, sőt jelentős volt az ellenszegülés. 1858-59-ben ez a kormányzat tarthatatlanná vált, a pénzügyi csőd miatt is, de bukását a külső tényezők döntően befolyásolták. Ezek közé tartozott az olasz egység létrehozásában, Ausztria súlyos katonai vereséget szenvedett 1859-ben, főleg Solferinonál, a Piemonti - Francia csapatoktól. Így 1859-ben szükségessé vált a változtatás, és meneszteni kellett Bachot.

A harmadik szakasz 
Ferenc József a belső ellentétek enyhítésére és a külpolitikai kudarcok hatására 1860 októberében kiadta a diplomát, amelyben részben visszaállították Magyarországban a közigazgatást, és újjászervezték a központi kormányszékeket, és a következő évben országgyűlés összehívását tették lehetővé. 1861. februárjában egy rendeletben módosította ezt a korábbi rendelkezését, és az országgyűlés fölé rendelte a birodalmi gyűlés szervezetét, ez volt a  un. februári pátens. Ennek hatására összehívták az országgyűlést (több mint 10 éve hívták össze utoljára!), és válaszolni kellett erre a pátensre. A képviselők egységesen ragaszkodtak az 1848-as törvényekhez és a pátens, októberi diploma visszautasításához csak a válaszadás formájában volt köztük ellentét. Deák Ferenc a felirati pártot vezette, akik az 1848-as törvényeket maximumnak tekintették, és mérsékeltebbek voltak, s bíztak még a tárgyalásokban a bécsi udvarral szemben. Teleki László vezette a Határozati Pártot, amely egyértelműen elutasította ezeket a rendeleteket, és függetlenségi követeléseik voltak, a 48-as törvényeket minimumnak tekintették. Kezdetben a szavazást Teleki pártja nyerte, de valóságos erővel nem rendelkezett, és a második forduló előtt Teleki öngyilkos lett, így végül Deák álláspontját fogadták el, és megküldték a feliratot az uralkodóhoz, azonban a császár feloszlatta az országgyűlést. Ezek után Schmerling miniszterelnök átmeneti kormányzása következett, 1861-65-ig. Ebben az időszakban az Osztrák polgárság érdekei és előtérbe kerültek, és megpróbáltak egyeztetni a Magyar földbirtokosokkal, akik már nehezen tudták fenntartani a passzív ellenállást. A gazdasági érdekek és a fejlődés további folytatása megkövetelte, hogy minél előbb létrejöjjön a kiegyezés. Ausztria, ha meg akarta tartani nagyhatalmi vezető szerepét ebben a Közép-európai térségben, akkor fontossá vált, hogy megegyezést kössön a Magyar vezető rétegekkel.  A Magyarság vezető szerepét is meg kellet őrizni a térségben a nemzetiségekkel szemben is, és a mozgásszabadságokat Oroszország és Németország hatalmi törekvéseivel szemben csak a kiegyezésen belüli birodalmi egységben tudtuk megőrizni.

A negyedik szakasz 
1865-ben Deák közzétette programját, az un. hústéti cikksorozatban. A cikkben kilátásba helyezte, hogy hajlandó törvényes keretek közt engedni a közös külpolitika, védelem és pénzügyek tekintetében. Ennek a lényege volt, hogy a birodalom fennmaradását szükségesnek tartotta, és úgy gondolta, hogy lehetőség van a közös ügyek rögzítésére, és Magyarország részleges függetlenségének érvényesítésére, és az alkotmányos törekvések, és a birodalmi érdekek egyeztetésére. Ennek hatására Schmerlinget lemondatták, és elkezdődtek a tárgyalások.
1866-ban Königgrätznél az Osztrák, porosz háborúban az Osztrákok döntő katonai vereséget szenvedtek, és így kiszorultak a német egység létrehozásából. Bismarck Porosz Kancellár (1862-90) is nehezen tudta visszatartani a porosz csapatokat, hogy be ne vonuljanak Bécsbe, ezért figyelmeztetett ő is a megegyezés megkötésére. 1867. januárjában, Bécsben újrakezdődtek a tárgyalások, és februárban a császár kinevezte Andrássy Gyulát miniszterelnöknek.  Pár hónap múlva az országgyűlés megszavazta és elfogadta a kiegyezési törvényt (1867. jún. XII. törvény), és a budai Mátyás templomban Ferenc Józsefet Magyar királlyá koronázták, Erzsébet királynővel az oldalán. Így jött létre a dualista állam, vagyis az Osztrák-Magyar Monarchia.
 
 

A dualista állam rendszerének jellemzése 
A kiegyezést a birodalom két legerősebb nemzete kötötte meg. Reális kompromisszumként értékelhetjük.

Az új államrend: Ausztria és Magyarország kétközpontú, tehát dualista rendszerére épült, az uralkodó közös volt. A két fél, Ausztria és Magyarország egyenjogú volt. Mindkét fél rendelkezett önálló parlamenttel, és felelős kormánnyal. Az államközösségből közös ügyek adódtak, ezek voltak a külügy, hadügy, és ezek fedezésére szolgáló  pénzügy. A közös ügyek intézésére mindkét fél a maga parlamentjéből évente legfeljebb 60-60 tagú delegációt választott. A delegációk évente csak egyszer üléseztek. Üléseiket felváltva tartották Bécsben és Budán., ugyanakkor külön tanácskoztak és egymással írásban érintkeztek. A közös költségvetésből való részesedés: a kvóta arányát 10 esztendőre állapították meg. A kiegyezési törvénycikket és az első kvótát is deklarálták: Magyarországra 30, a Lajtán túli részekre 70% jutott. A kiegyezés tartalmazta 10 évenként megújítandó vám-és kereskedelmi szerződést. A kiegyezés szerint a hadsereg vezénylete az uralkodó joga. A császári és királyi (K.u.K) hadsereg létszáma 80 ezer fő volt. A kiegyezésről két élesen szembenálló felfogás alakult ki. Ellenzőinek élén Kossuth Lajos állt, aki híres „Kasszandra” – levelében a nemzet jogainak feladásával vádolta Deákot, és kitartott a teljes függetlenség követelése mellett. Deák és hívei azonban az adott viszonyok között elkerülhetetlennek tartották a kiegyezést. A kiegyezést reális kompromisszumként értékelhetjük, mert megfelel az erőviszonyoknak, de konzerválta a társadalmi, politikai rendszert. Ugyanakkor Magyarország számára számos gazdasági előnnyel járt. A kiegyezést a birodalom két legerősebb, de számszerűen kisebbségben lévő nemzete kötötte meg a többi nemzet, nemzetiség kizárásával.

Megmerevítette Magyarország társadalmi - politikai berendezkedését. A magyar-osztrák kiegyezés láncszem volt az európai és a nemzeti átalakulások sorában. A Habsburgok régi birodalma kétközpontú (dualista: Budapest és Bécs), alkotmányos monarchia lett.

Deák szellemi vezetésével és Andrássy Gyula kormányzásával hozzáláttak, hogy a magyar állam belső  berendezését a kor követelményeihez igazítsa. Mindenekelőtt a nemzetiségi kérdést kellett rendezni. Erre létrehoztak egy törvényt:

Nemzetiségi törvény: ez egyben a horvát kiegyezés is : a törvényt 1868-ban adták ki, ennek a megfogalmazásában: Eötvös Józsefnek volt döntő szerepe. Az OMM a horvátokat elismerte politikai nemzetnek, vagyis önálló báni kormányzattal, országgyűléssel rendelkezhettek, valamint 43 fő képviselő részt vehetett a Magyar országgyűlésben. Széles körű nyelvhasználatot biztosított az oktatás, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás alsó és középső szintjén a többi nemzetiség számára is. (egyesületeket, vállalkozásokat szabadon hozhattak létre, használhatták saját nyelvüket.) A kollektív jogokat megtagadták, politikai szempontból csak egy nemzet létezik, a magyar.

Létrejött a gazdasági kiegyezés: a közös ügyek fedezésére kvótát alapítottak meg, Magyarország 30%kal részesedett. A birodalmat egységes piaccá tették: vám szövetséget kötöttek, meghagyták a közös valutát, szabaddá tették a tőke és a munkaerő áramlását. A céheket felszámolták.

Törvényt hoztak a kötelező népoktatás bevezetéséről. Ez az oktatási törvény része volt.(1868) Balközépnek nevezett ellenzéki párt jelent meg a parlamentben. A demokratikus reformoktól elzárkóztak. Tisza Kálmán, a bal közép vezére a kormánypárthoz közeledik. Tisza Kálmán lesz a miniszterelnök és ez a dualizmus megszilárdulását mutatja. Kitűnő taktikusnak bizonyult, pártjának képviselőitől engedelmességet követelt. Folytatta a közigazgatás kiépítését, központosítását. Egységes csendőrséget szervezett és egységes megyerendszert hoztak létre. Törvényekkel, állami kedvezményekkel támogatta az ipar fejlődését. Magyarországon a fejlődés üteme az európai átlagnál lendületesebb. A hitelszervezet a magyar gazdaság leggyorsabb ütemben fejlődő ágazata volt. Megszületett a gyáripar.

Magyarországon az 1880-as évek derekán kibontakozott az ipari forradalom. Új osztályok keletkeztek: a vállalkozó polgárság és az ipari munkásság. Az új típusú vállalkozó polgár odafordult, ahol nagyobb hasznot, profitot remélt, ez a legfelsőbb réteget jellemzi.

A középosztály a többi társadalmi osztálytól elzárkózott.

A kispolgárság létszámban megközelítette a munkásságot.

A munkásosztály jelentős társadalmi erővé vált a korszak végére. A szakmunkások közül sokan külföldről jöttek, de a magyar nemzetiségű munkások aránya a nagyobb. A társadalom szilárd talapzatát a parasztság alkotta, életszínvonaluk emelkedett.

- 12. TÉTEL - A parlamenti demokrácia működése és önkormányzatiság a mai Magyarországon

   1.)Magyarország államformája: köztársaság (a harmadik alkalommal 1989. október 23-án kiáltották ki, a másik két alkalom: 1918. november 16-án:"Népköztársaság", 1946. február 1-én:"köztársaság"), az Alkotmány szerint: "demokratikus jogállam".
2.) Az országgyűlés (parlament) a Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve. Törvényhozó, alkotmányozó, regulatív (irányadó, irányító) funkciót gyakorol a nép szuverenitás elve alapján.

A parlament hatásköre az alábbi területekre terjed ki:  

- az Alkotmány megalkotása, módosítása
- törvényhozás, törvényhozói intézkedések, a törvények módosítása
- az ország gazdasági-társadalmi tervének meghatározása
- az állami költségvetés jóváhagyása
- döntés a kormányprogramról
- a kormány, a miniszterek beszámoltatása, a kormányzati tevékenység ellenőrzése, elemzése
- nemzetközi szerződések megkötése illetve ezek jóváhagyása
- hadiállapot, rendkívüli állapot, szükségállapot kihirdetése
- fegyveres erők külföldi vagy országon belüli alkalmazása, a katonai légtéren történő áthaladás     engedélyezése
- a megyék elnevezésének, területének, székhelyének meghatározása, megyei jogú várossá nyilvánítás, fővárosi kerületek kialakítása
- közkegyelem gyakorlása
- az Alkotmánnyal ellentétesen működő helyi képviselőtestületek feloszlatása
- országos népszavazás elrendelése .
- Az országgyűlés választja ki legfőbb tisztségviselőket: - a miniszterelnököt, - a Köztársaság , elnökét, - az Alkotmánybíróság tagjait, - a Legfelsőbb Bíróság elnökét, -a legfőbb ügyészt. - az állampolgári jogok országgyűlési biztosát („ ombudsman „),
- az etnikai és kisebbségi jogok biztosát,
- az Állami Számvevőszék elnökét és alelnökeit.
3 .)Az országgyűlés működését a Házszabályokban rögzítik. Hazánkban évente két ún. rendes ülésszakot (tavaszi és őszi) tartanak, de rendkívüli ülésre is összehívhatók a képviselők. A parlament ülései nyilvánosak, igaz zárt ülés is elrendelhető, de erre ritkán kerül sor. Az országgyűlés élén a titkos szavazással választott elnök áll, ez a hatáskör, amely hasonló az államfőéhez, igényli a tisztséget betöltött a pártok-felettiséget, a semlegességet és az objektivitást. A parlamenti elnök munkáját választott alelnökök és jegyzők segítik.
4.) Fontos szerepet játszanak a parlament működésében az állandó és külön bizottságok,az eseti és vizsgálóbizottságok. Itt vitatják meg és véleményezik a törvényjavaslatokat, s a parlament ellenőrző funkciója is ezeken a bizottságokon keresztül valósul meg. A bizottságok tagjai csak képviselők lehetnek, de szakértőket is bevonnak munkájukba. A bizottságok mellett jelentős szerepük van a parlamenti munkában a frakcióknak, amelyeket az azonos nézetet valló, azonos párthoz tartozó képviselők alkotnak, s megalakításukhoz legalább 15 képviselő szükséges.

5.)Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett. "(29. §)
A magyar Alkotmány alapján (parlamentáris (köztársasági) megoldás'') különválik az államfő (köztársasági elnök) és a kormányfő funkciója, megoszlanak a hatáskörök közöttük.
A köztársasági elnök a fegyveres erők főparancsnoka.
Az államfőt a parlament öt évre választja, s legfeljebb egyszer lehet újraválasztani. o Köztársasági elnök csak a 35. életévet betöltő, választójoggal rendelkező állampolgár lehet. A jelöléséhez legalább 50 képviselő ajánlása kell, s a tisztség elnyeréséhez a képviselők kétharmadának igen szavazata szükséges.
Az államfő nem tölthet be semmilyen állami, társadalmi, politikai tisztséget és nem folytathat más kereső foglalkozást.
Az elnök személye sérthetetlen, politikai felelősség nem terheli, csak jogi. Ellene eljárást csak az Alkotmánybíróság folytathat, a parlamenti képviselők egyötödének javaslatára és az Országgyűlés kétharmadának egyetértése alapján. Ha az Alkotmánybíróság a törvénysértést megállapítja, felmentheti a tisztségéből az elnököt. Az államfő egy alkalommal a törvényt visszaküldheti az Országgyűlésnek, de több alkalommal kérheti az Alkotmánybíróság véleményét.
A köztársasági elnök főbb feladatai:
- képviseli a magyar államot,
- kitűzi az országos és a helyi önkormányzati választásokat,
- részt vehet, felszólalhat az országgyűlésen, az országgyűlési bizottságokban is javaslatokat tehet,
- népszavazást kezdeményezhet.
6.) -A végrehajtó hatalom legfőbb szerve a kormány, melynek tagjai a miniszterelnökök és a miniszterek. Miniszterelnök és a miniszterek a parlamentnek felelősek. Ez azt jelenti, hogy kötelesek munkájukról rendszeresen beszámolni. (a kormány feladatait az ábráról le lehet olvasni és össze lehet gyűjteni)
7.) Az Alkotmánybíróság a jogállamiság egyik biztosítéka, az alkotmányosság érvényesülésének legfőbb őrzője. Felülvizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát, illetőleg ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat. Alkotmányellenesség megállapítása esetén megsemmisíti a törvényeket és más jogszabályokat.
8.) Az önkormányzatok függetlenek, az állam nem irányítja működésüket, nem gyakorolhat felettük felügyeletet. -A választópolgárok választott képviselőik útján (akár közvetlenül is népszavazással) önállóan, demokratikusan intézhetik helyi ügyeiket. A helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzését a fővárosi és megyei közigazgatási hivatalok látják el, amelyeket a belügyminiszter irányít. Ez a hivatal törvényt vagy kormányrendeletet sértő önkormányzati döntés esetén vizsgálatot indíthat, bírói eljárást kezdeményezhet. A hivatal vezetője kérheti az Országgyűlés ellenőrző szervét, az Állami Számvevőszéket az önkormányzatok gazdálkodásának vizsgálatára, kezdeményezheti az Alkotmánybíróságnál a törvénysértő önkormányzati rendelet megsemmisítését.
9.)Elkülönül a bírói hatalom, vagyis az igazságszolgáltatás. Az Ügyészség az Országgyűlésnek alárendelt szervezet, amelynek funkciója az állampolgárok jogainak védelme, s az ország biztonságát veszélyeztető cselekmények üldözése.
10.)A magyar választások a liberális demokráciák választási alapelvei alapján történnek: általános és egyenlő választójog, közvetlen és titkos választás. Az országgyűlési képviselői mandátumhoz egyéni választókerületben, területi és országos listán lehet jutni.

- 11. TÉTEL - Athéni demokrácia

   1. Hellász (mai Görögország) Balkáni-félsziget déli részén helyezkedik el Európában, a Földközi-tenger melléktengerei határolják: Égei, Jón, Krétai tenger(ek).
Jelentősebb poliszok: Athén, Spárta, Korinthosz, (Attika¹)
Polisz: a városállam, városközpontú állam, amely jelenti a várost, és a környékét, vagyis a környező falvakat, szigeteket vagy kisebb városállamokat. Pl.: Athén és környéke: Attika¹,
Spárta és környéke: Lakónia
2. demokrácia időszaka: Kr.e. VIII-VII. századtól az V. századig, V. század a demokrácia fénykora.
Demokrácia: Népgyűlés, népuralom.
Démosz: köznép szóból származik. Démoszhoz tartoznak: parasztok, kereskedők, kézművesek, iparosok, hajósok, (hivatalnokok, katonák).
Arisztokrácia: Vagy földdel vagy vagyonnal rendelkező, előkelő réteg.

3. A görög gyarmatosítás (VIII-VII. Század)
A megerősödő görög városállamokban a lakosság számának növekedésével nem tartott lépést a gazdaság fejlődése. A polisz földje egyre kevésbé tudta eltartani a népességet túlnépesedés jelentkezett. Fokozta a problémát, hogy a rossz termések miatt kis- és középbirtokos paraszt eladósodott, majd elvesztette a földjét. Az adósságba süllyedőkre az adósrabszolgaság réme jelentkezett. A kenyerüket vesztett földművesek, az új lehetőségeket kereső iparosok tengerre szálltak, hogy új hazát találjanak. Ahol kikötésre és földművelésre alkalmas területet találtak, ott új várost alapítottak. A folyamatot görög gyarmatosításnak nevezzük. A gyarmatosítás 3 fő iránya: északkelet: Dardanellák, Márvány-tenger, Boszporusz, Fekete tenger. Nyugat: Dél-Itália és Szicília, Déli: Észak-Afrika partvidéke, mai Tunézia, Líbia, Egyiptom.

Gyarmatosítás hatásai:
A gyarmatvárosok önállók voltak, de az anyavárosokkal szoros gazdasági kapcsolatban álltak. A jó minőségű földeken megtermelt gabonát az anyavárosokba szállították, onnan kézműipari termékeket, szöveteket, kerámiát, szerszámokat, fémeket, szőrmét, fegyvereket, feldolgozott élelmiszereket (olaj, bor) fuvaroztak a gyarmatvárosokba, ill. szállítottak vissza Hellászba.
- Adós rabszolgaság miatt a munkaerő, katonai erői, lakosság száma csökkent
- Áttérhettek a sokkal jövedelmezőbb, és a természeti adottságoknak jobban megfelelő szőlő, zöldség termesztésre. (belterjes gazdálkodás)
- A fejlődő kereskedelem szükségessé tette a pénz megjelenését, általában ezüst, réz pénzek kerültek forgalomba.
- Tökélesedett a hajózás is.
- A föníciaiaktól átvették a hangjelölő írást, ezt továbbfejlesztették, és már a magánhangzókat is jelölték.
- Arisztokrácia befolyása csökken, a démoszé nő. A démosz bele akar szólni a politikai hatalomba. Népgyűlésen részt akar venni, tisztségviselők megválasztásába bele akar szólni és a bíráskodásba is. Küzdelem lesz a politikai jogokért, hatalomban való részvételért.
4. Drakón: arkhóni tisztséget tölt be (Kr.e. 621-620). (Az arkhónok 9-en voltak elöljáró törvényhozót jelent. 3-an foglalkoztak törvényhozással, vallási ügyekkel, bíráskodással, 6-an pedig a gazdasági ügyekkel. Mind a 9 arkhónt a Vének tanácsából választották. (Areioszpagosz: Vének tanácsa) Csak arisztokraták vehettek részt.) Írásba foglalta a törvényeket, de az adósrabszolgaságot nem szüntetik be. a törvények rendkívül szigorúak voltak, de nem tettek éles különbséget az arisztokrácia és a démosz között. De a törvényesség kialakítása gátat szabott a politikai hatalmat birtokló arisztokrácia önkényének.
Szólon arkhón: Kr.e. 594 és 570-es évek: adósrabszolgaság eltörlése. Vagyoni helyzet alapján a lakosságot 4 csoportba osztotta. Így jön létre a négyszázak tanácsa. Elvileg minden csoportból 100-an jutottak be. Végrehajtó hatalmat gyakorolhatja. Elvileg a legszegényebb népréteg is részt vehet benne. A politikai jogok alapján származás helyett a vagyont tette, az egyes vagyoni csoportok jelentették a katonai beosztást (fegyvernemek) és azt is, hogy milyen hivatalokat tölthetnek be.
Intézkedéseivel Szólon megteremtette a demokrácia (népuralom) alapjait. A demokrácia olyan politikai berendezkedés, amelyben az államhatalom (törvényhozás, kormányzás, bíráskodás) nem az uralkodó, vagy egy kiváltságos réteg, hanem a nép kezében van. Csak az athéni születésű férfiak vehettek részt a politikai életben az egyre nagyobb számban betelepülő idegenek (Metoikoszok) nem vehettek részt.
4. Kleiszthenész arkhón reformjai (Kr.e. 508):
A türannisz (átmeneti időszak: Kr.e. 560-510, zsarnokság, egyeduralomnak is nevezik) fölszámolása után a démosz hangadói olyan intézményrendszer kialakítását szorgalmazták, amely kizárja a zsarnokság visszatérését. és minden szabad athéni polgárnak esélyt ad a hatalom ellenőrzésére. A változtatás joga ismét egy tekintélyes férfiú, Kleiszthenész kezébe került. Az új berendezkedés az új elvek szerint kialakított területi egységeken nyugodott. A lakosság korábbi származási, majd vagyoni alapon történő besorolása helyett ezek váltak a tisztségek betöltésének, a katonáskodásnak és a közigazgatásnak az alapjává. A területi felosztás biztosította a szélesebb demokráciát, mivel megszüntette a szabad polgárok közötti jogi különbségeket. A legfőbb hatalom a népgyűlés kezébe került, melynek munkájában minden teljes jogú athéni polgár részt vehetett. A népgyűlés hozta a törvényeket, döntött a háború és a béke kérdéséről. Általában minden fontos ügyben a döntő szót e szervezet mondta ki. Amikor a népgyűlés nem ülésezett, akkor – a már korábban létrejött  - tanács vitte az ügyeket, amelynek létszámát felemelték (ötszázak tanácsa), és tagjait a területi felosztás alapján sorolták. A tanács törvényjavaslatokat tett a népgyűlésnek, s kisebb jelentőségű kérdésekben önállóan dönthetett. Nem szüntették meg a volt Arkhónok tanácsát, az Areioszpagoszt sem, de feladata a tisztviselők ellenőrzésére szűkült. A katonai vezetők (sztratégoszok), akiket nem sorsoltak, hanem választottak, az athéni állam tényleges irányítói lettek, mivel a más tisztségekkel szemben egyéves hivatali idejük többször meghosszabbítható volt. Kleiszthenész a zsarnokság újjáéledését a cserépszavazás bevezetésével kívánta megakadályozni. Ha valakiről a polgárok úgy vélték, hogy zsarnokságra tör, cserépszavazással 10 évre elűzhették Athénból.  
- Területi felosztás: Attika és vidékét 10 kerületre (Phülékre) osztotta: ezen belül is volt városi, tengerparti és belső kerületek.
- Egyenlő arányban vehettek részt (50-50 fő az ötszázak tanácsában). Ezt nevezik bulénak. A négyszázak tanácsa megszűnik, helyette jön az ötszázak tanácsa.
- Cserépszavazás: arra szolgált, hogy nehogy valaki nagyhatalomra tegyen szert, nehogy egyeduralkodó legyen. Az illetőt száműzték 5 vagy 10 évre, de vagyonát nem vesztette el, bármikor visszahívható volt.
- Közvetlen előzmény: a görög-perzsa háború Kr.e. VI. - V. század
Első csata Kr.e. 490-ben Marathónnál: Győzelem (görög), Miltiádész görög hadvezér vezetésével Dareiosz (Dáriusz perzsa király):Miltiádész helyesen ismerte fel a helyzetet, és a görögök közelharcban győztek.
Kr.e. 480-ban: (Thermopylai) Thermopülai –szoros /Leonidász spártai király Xerxész perzsa király álltak egymással szemben. A spártaiak árulás miatt vesztettek, de hősiesen helyt álltak a túlerővel szemben.
Kr.e. 480-ban: Szalamiszi öböl (szoros) Xerxész↔Themisztoklész A tengeri ütközetben a görögök győztek, mert jobban tudtak manőverezni, a szűk öbölben és a perzsák hajói sokkal nagyobbak voltak, így vereséget szenvedtek.
Következmény: A démosz hatalma megerősödik.
- A legfőbb hatalom a népgyűlés, vagyis az ekklészia kezébe kerül.

Ekklészia:
Minden 20. életévét betöltött, szabad, athéni férfi lehetett tagja. Nem lehettek tagjai a népgyűlésnek: idegenek, 20 év alatti nők és a rabszolgák.  Évente kb. 30-40 alkalommal hívták össze, jogkörei, hatáskörei:
- törvényhozási intézkedéseket hoznak
- döntenek a háború és béke kérdésében
- adókat vetnek ki
- szerződéseket kötnek
- állami hivatalokat ellenőriznek
- tisztségviselőket választanak
- szövetséget kötnek.
3 féle tisztségviselőt választanak: 9 arkhon, 10 sztratégosz, 10 tamiasz. 9 arkhont sorsolással választják. 10 szratégoszt a hadvezér, 10 tamiaszt (Csak gazdasági ügyekkel foglalkoznak!) pedig választással választják.
A végrehajtó hatalmat az ötszázak tanácsa gyakorolta. Itt 30 év feletti, szabad athéni férfiak vehettek részt. Sorsolással választották őket, területi és demokratikus alapon választották őket.
fő feladata:
- törvények végrehajtása
- adók beszedése
A bíróságok nem állandó jellegűek voltak.
A demokrácia fénykorában, az V. század közepén Periklész kerül hatalomra . Ő lesz az első sztratégosz. Több reformot is bevezet, például a szegényebb rétegek napidíjat (napidíj járt az esküdt bíróságokon végzett munkáért, majd később a görög politikai életben sajátos szerepet játszó színházi előadások látogatásáért is) kapnak, a déloszi szövetség tagjai jelentős pénzadót fizetnek, így Athénban hatalmas építkezések lesznek. (Akropolisz) Fellegvár, legjelentősebb épület a Parthenón, Pallasz Athéne temploma volt.
Az athéni demokráciában közvetlen módon történt a részvétel a politikai életben. Jelentős volt a gazdasági fejlődés, főleg a fazekasság, a fémipar, a hajóépítés, de főleg a kereskedelem is fontos volt.  Kr. e. 431-ben Athén szembe kerül Spártával, és kirobbant a háború, ennek következtében Athén és Spárta is hanyatlik. 

- 10. TÉTEL - Polgárosodás kezdetei és a polgári átalakulás a reformkorban

    Reformkor 1825-1848. jelentősebb reformkori történelmi személyek: Széchenyi István 1791-1860, Kossuth Lajos 1802-1894, Deák Ferenc 1803-1876, Csapó Dániel 1778-1844.
Reform fogalma: a fennálló társadalmi rendszer megdöntése nélkül polgári átalakulás, polgárosodás, polgári fejlődés folyamata indult el.
Szükség van a következő főbb kérdések rendezésére: jobbágyfelszabadítás, közteherviselés, népképviselet, független, felelős magyar kormány, vámunió: a kettős vámrendszer megszüntetése. Nemzeti gazdaság egységesítése, egységes piac létrehozása, közigazgatás egyesítése, nemzetiségi kérdés rendezése. A történelemben két irányzat fejlődik: liberalizmus. nacionalizmus.
1825-27-es országgyűlés: 1825-ben I. Ferenc (1792-1835) hívta össze. Felsőbüki Nagy Pál elnökölt és előterjeszti a magyar nyelv ügyét, ekkor Széchenyi István felajánlja birtokainak egy évi jövedelmét egy Magyar Tudós Társaság létrehozására, amely a magyar nyelv terjesztésével foglalkozna, vagyis a tudományok nyelve is magyar legyen. Wesselényi Miklós erdélyi báró is csatlakozik a felajánláshoz.
1832-36-os országgyűlésen (az uralkodó I. Ferenc társuralkodója lesz. V. Ferdinánd 1830-tól, majd 1835-48 decemberéig uralkodik. 1830-ban megszületik Ferenc József, akit az édesanyja Zsófia főhercegnő szintén királynak nevel, és 1848 decemberében sikerül majd trónra juttatni) : 3 híres személy vett részt: Kölcsey Ferenc (Szatmár megyei követ), aki a jobbágyfelszabadítás ügyét veti fel. Deák Ferenc: a népképviselet ügyében valamint a Btk. módosítása ügyében szólal fel, (Zala megyei ügyvéd), valamint a Ptk. megfogalmazása is ekkor kezdődik. Wesselényi Miklós erdélyi báró a közteherviselés ügyében tesz javaslatokat és támogatja, Kölcsey javaslatait. 1838-ban az árvíz idején sok embert megment, majd később egy koncepciós per lesz és bebörtönzik. 1840-ben kiengedik. Ezen az országgyűlésen minden reformkori kérdés és probléma felvetődik, javaslatokat tesznek felirat formájában, de az új uralkodó (V. Ferdinánd) nem meri vállalni a felelősséget. Metternich kancellár egy új államtanácsot alakít: ez visszautasítja a javaslatokat és szétoszlatják az országgyűlést.
1839-40-es országgyűlés: Deák Ferenc kezdeményezésére sikerül elérni, hogy a politikai foglyokat szabadon engedjék, és a pereket megszűntessék. Bevezették az ún. önkéntes örökváltságot (a földesúr és a jobbágy, szerződést köthet, és a jobbágy megválthatja az úrbéri szolgáltatásait), Váltóról és gyárakról szóló törvények: (lehetséges volt manufaktúrákat és gyárakat alapítani, a munkaidőt Európában elsőként 8 órában állapították meg, a női és gyermekmunkát korlátozták, sőt tiltották is).
1843-44-es országgyűlés: 1844. II. törvénycikk - A magyar lett a hivatalos államnyelv. A jobbágyok a megváltás után a jobbágytelekkel szabadon rendelkezhettek (ún. birtok bírhatási jog) - és hivatalt is viselhettek. Nemesi vármegyék ún. háziadót fizetnek ennek egy jelentős része visszakerül a megyébe. I 847-48-as országgyűlés: az utolsó rendi országgyűlés 1847 novemberében gyűlt össze, megalakult az ellenzéki párt és kiadták az ellenzéki nyilatkozatot. Ebben összefoglalták a reformkori követeléseket. Ezeket nem sikerült törvénybe iktatni, csak felemás határozatok születnek. Felirat formájában ezt a nyilatkozatot az uralkodó elé terjesztik 1848. március 3-án, Kossuth Lajos mondott beszédet ebben az ügyben. Széchenyi István programja (1791-1860). (Bécsben született és ott is halt meg), apja Széchenyi Ferenc, aki a Nemzeti Múzeumot és az Országos Könyvtárat alapította, ill. aktív közéleti személyiség is volt, és ő is kezdeményezett reformokat. Anyja Festetics Júlianna, Keszthelyről származik, és az ő bátyja Festetics György alapította az első jelentős gazdasági főiskolát: a Georgikont és mintagazdaságot tartott fenn a környéken. Egész Európát beutazta és sok tapasztalatot szerzett, és észrevette az ország elmaradottságát, és élethivatásának érezte, hogy minél többet tegyen a hazájáért. A család birtokközpontja Nagycenken volt, és már itt is jelentős újításokat és korszerűsítéseket vezettek be, és mintagazdaságot tartottak fent.
3 fő műve van: Programadó mű: Hitel (1830), Világ (1831) Stádium (1833) jelent meg.
Stádium: 12 pontban foglalja össze a programját:
1. és 2. : Főnemeseknek szükségük van hitelre és a középbirtokos nemeseknek is. Ők árutermelő gazdálkodást folytatnak. Korszerűsíteni akarnak: új eljárásokat akarnak bevezetni, fajtanemesítést, szakképzett gazdatiszteket foglalkoztatni, bérmunkások alkalmazása szükséges, új gépek kellenének. Az ősiség törvénye miatt nem kaphatnak hitelt. A földeket nem lehet eladományozni, családon vagy nemzetségen belül öröklődik. A birtok nincsen szabad forgalomban, vagy polgári tulajdonban. A birtok fedezet lehetne a hitelfelvételnél, ezért az ősiség törvényét vagy módosítani vagy eltörölni kellene.
3. A birtok a kincstárra száll vissza és ezért nem bérbe adható.
4. Birtokszerzési jog: legyen a kisnemeseknek és a jobbágyoknak is birtokbírhatási joguk.
5. és 6. : Törvény előtti jogegyenlőség: Az Alkotmány sáncai közé beemeljük a jobbágyokat
7. A közteherviselés fogalmazódik meg, vagyis a-nemes is fizet adót. Létrehoznak egy házipénztárat-háziadó. Egy alap jön létre és ennek egy részét a vármegye visszakapja (közlekedésfejlesztés)
8. A háziadó felhasználásáról szói, ill. a folyók szabályozását, közlekedés fejlesztését tartja szükségesnek. A szabad verseny akadályait akarja elhárítani.
9. A céhek, monopóliumok hatósági árszabályozása, ezekkel akarja elhárítani a szabad verseny akadályait
10. A törvények magyar nyelven történő kiadatása, üzleti életben és a hivatalokban is magyar nyelv legyen.
11. A helytartótanács hatalmát, hatáskörét kell megnövelni.
12. A nyilvánosság megteremtése.
Programjainak értékeléseként elmondhatjuk, hogy lassú, fokozatos polgári átalakulást akart, polgárosodási folyamatot szerves fejlődésként kívánta biztosítani, ezért kerülte az összeütközést a bécsi kormányzattal. Saját társadalmi rétegének, az arisztokráciának szánta a vezető szerepet, de a programját valójában a magyar köznemesség karolta fel és valósította meg.
Széchenyi István gyakorlati alkotásai: folyók szabályozása, (Duna, Tisza), Lánchíd építése, Vaskapu megépíttetése, takarékpénztárak létesítése, kaszinók,(közéleti tevékenység folyt ezekben), lóversenypályák, lóversenyzés, lótenyésztésben új fajták, fürdők, parkok, sétányok, kórházak létrehozása, meghonosítása. Gőzhajózás a Balatonon és a Dunán, vasútépítés Pest és Vác között, hengermalmok építése, óbudai hajógyár, vasöntöde fűződik a nevéhez. Kezdeményezte a selyemhernyó tenyésztést, valamint a mezőgazdaságban számos új növényfajta termesztését pl.: új búza és kukorica valamint ipari növények. 1840-es években már inkább a gyakorlati tevékenysége és nem politikai álláspontja tette őt népszerűvé.
Kossuth Lajos programja (1802-1894): ZempIén vármegyében született Monok községben. Iskoláit Sárospatakon és Sátoraljaújhelyen végezte, ügyvédnek tanult.
1830-31-ben a kolerajárvány idején rendkívül jó szervezőtehetségről és szónoki képességeiről adott tanúbizonyságot. 1832-ben az országgyűlésen vesz részt és 1836-ban országgyűlési tudósítások címmel állítanak össze „újságot”. Ezért és a törvényhatósági tudósításokért bebörtönzik társaival együtt (Lovassy Lászlóval együtt). A börtönben angolt és közgazdaságtant tanul. 1840-ben kiszabadul és 1841-ben a Pesti Hírlap szerkesztője lesz. Új műfajt terjeszt, ez lesz a vezércikk, és ebben hozza nyilvánosságra programját.
Programjának pontjai:
1. Érdekegyesítés, jobbágyfelszabadítás. Kötelező örökváltság: a jobbágytelket megkapja a jobbágy és a földesúr állami kármentesítést (kárpótlást) kap értékpapír formájában. Jobbágytelek két részből állt: belső telek: ház, udvar stb. Külső telek: szántóterület.
2. Közteherviselés: nemes is fizessen adót.
3. Polgári államszerkezet megteremtése: népképviseleti országgyűlés: jogkiterjesztés és polgári jogegyenlőség. Felelős kormány jöjjön létre. A bírói hatalomban esküdtszékek vegyenek részt, akik szakképzettek.
4. Gazdasági önrendelkezés: főleg az ipar fejlesztése és a vámrendszer átalakítása és a Védegylet létrehozása (1844). Az elsők között Tolna megyében is megalakulnak. Bonyhádon Perczel Mór, Szekszárdon Augusz Antal, Bezerédj István. A Védegylet tagjai megfogadják, lehetőleg csak magyar árúkat vásárolnak és támogatják a magyar ipar fejlődését
Kossuth programjának értékelése: Széchenyi programját népszerűsíti 1840-es években, radikálisabb, gyorsabb változásokat akar, és gazdasági önrendelkezés vonatkozásában szembe kerül a bécsi kormányzattal, de nem akar nyílt szembenállást, azonban a későbbiekben a bécsi udvar akadályozza az ellenzéki párt programjának a megvalósítását, ezért az összetűzés elkerülése nem lehetséges. Mindkét politikus és vezető egyéniség az 1848-as Batthyányi kormányban miniszteri funkciókat tölt be, Széchenyi közlekedési és munkaügyi miniszter, Kossuth pedig pénzügyminiszter volt. Mindketten sokat tettek a polgárosodás, a tőkés gazdasági fejlődés és a polgári átalakulás reformkori folyamatában.